Folia historica 19

I. Tanulmányok - Patay Pál: Hétszilvafás kisnemesek, mint vándorló harangöntők

Mindkét Cserepinek társa volt a vándorútjaikon Lázár Aron. Tódornak 1798-ban Milotán, Ferencnek 1801-ben Matolcson. Ismerünk általa 1794-ben és 1809-ben öntött harangot, amely utóbbinak feliratában „de Retteg", azaz Rettegről valónak nevezte meg magát. Ugyancsak Erdélyben kezdte meg működését Fogarasi János, aki 1796-ban Cserepi Ferenccel együtt járta Kassa vidékét és öntött két harangot a Torna megyei Körtvélyesen. Hamarosan azonban elhagyta Erdélyt és a Délvidékre tette át működésének szinterét (legkésőbb 1798-ban), ahol a szerémségi Karlócán (Karlovci) telepedett le. Bácskából és a Szerémségből vannak adataink ott öntött harangjairól, sőt arra is utalnak adatok, hogy 1808ban, a szerbeknek a törökök elleni felkelése alkalmával Belgrádban ágyút is öntött Karagyorgyevics despota számára.

1

4 Rokona lehetett Georg Fogarasnak, aki a Szeben megyei Szelindek evangélikus temploma számára öntött 1774-ben - a hagyomány szerint „a vár alatt", vagyis ugyancsak mint vándor mester - egy harangot.

1

5 Végül még egy rettegi vándorló harangöntőről emlékezhetünk meg: Gergelyfi Lászlóról, akinek azonban mindössze két 181 l-ben öntött harangjáról van tudomásunk. Vasmegyeren volt egy harang, amelyet - az egykorú feljegyzés szerint - 1782-ben öntött „Iohannes Lázár de Tasnád". Ezzel a névvel azonban újból csak egy 1797-ben, azaz 15 évvel később öntött vámosoroszi haranggal kapcsolatban találkozunk, mint amit „Tasnádi harangöntők mint ifjú Lázár János és Szél János" öntött. Itt tehát két külön személyről (talán apáról és fiáról) lehet szó. Ebben az esetben az idősb Lázár János volt az első tasnádi harangöntő. Amennyiben azonban a vasmegyeri harang évszámát tévesen jegyezték volna fel (esetleg 1802. helyett), úgy Lázár János Györgynek lehetett a fia, aki atyjával együtt költözhetett át Rettegről Tasnádra. Ugyanis a vasmegyeri harang felirata szóról szóra azonos Lázár János 1800 és 1805 között készített harangjain lévővel. A „de Tasnád" megjelölése arra vall, hogy mesterségét vándorolva űzte. Ugyancsak Rettegről jöhetett - nevéből következtetve - Tasnádra Cserepi György is, aki az 1810 körüli években nem csak mint vándor mester működött, hanem a lakóhelyén is öntött harangot. A feliratokban ugyanis - amennyiben hitelt adhatunk a múlt századi feljegyzéseknek — hol „de Tasnád", hol meg „in Tasnád" olvasható. Az előbbi a mester lakóhelyére, az utóbbi viszont az öntés helyére vonatkozik. Őt követte Tasnádon a Lázár család egy további tagja is, László. Mint „Tasnádon lakó", tehát vándor harangöntőt említik, bár az 1816. évi zajtai harangját a feljegyzés szerint „in Tasnád" öntötte. Ugyanakkor 1817-ben az érbogyoszlóiak egy harangjuk átöntése alkalmával egy másik harangot is vettek tőle, ami meg arra vall, hogy műhelyében nemcsak megrendelés alapján dolgozott, hanem „piacra" is termelt. Említettük fentebb, hogy a rendelkezésünkre álló adatok szerint Nagyváradon a 18. század derekán működött harangöntő mester. Méghozzá nem német, hanem magyar ember: Szegedi György. Állandó műhelye lehetett itt, ugyanis több harangján volt „Fudit Georgius Szegedi Magno Varadini", vagy hasonló felirat olvasható. Viszont a „Fudit ... in Szalacs" felirat azt bizonyítja, hogy a környékbeli falvakba is eljárt harangot helyben önteni. Sőt 1753-ban még a távoli Beregszászra is. Azonban nem egyedül, hanem Komlósi Péterrel együtt, aki - ugyancsak a harangfeliratok tanúsága alapján - az 1760-1770-es években az utóda lehetett Szegedinek Nagyváradon. A 18. század közepén és annak második felében öntött bihari harangokon Erdödi Mihály neve is feltűnik. Ezeken sajnos az öntés helye nem szerepel, így nem tudjuk, hogy vándor mester volt-e, vagy volt-e a lakóhelyén állandó műhelye? Egyedül Váncsodon jegyezték fel róla, hogy kötegyáni volt. Ezt valószínűsíteni látszik, hogy az ottani református templom számára különböző időben két harangot is öntött.

1

6 125