Folia historica 19
I. Tanulmányok - Szemán Attila: A Rákóczi-szabadságharc időszakának „labanc" rézpénzei
Ez a pont azonban sokáig hiányzott a leírásokból, a katalógusírók nyilván nem tartották az éremképhez tartozónak. A Széchényi katalógustól kezdve e pont nélkül ábrázolták a rézpolturákat. így ment ez egészen Göhl Ödön 1919-20-ban megjelent magyar bányapénzkatalógusáig, amiben aztán a leírások részeként megjelenik ez a bizonyos pont is, bár semmiféle indoklást nem füz hozzá. 2 3 Ez azonban nem jelenti, hogy a későbbi szerzők nem feledkeztek meg ismét erről a pontról. Pedig a Széchényi katalógus rajzolója legalább a kétoldalas eperjesi érem ugyancsak jelentékeny méretű, durva pontját feltüntette ábráján. Weszerlénél - és az ő ábrái alapján dolgozóknál 2 4 - azonban nem látszik ez sem, s csak a kétoldalú érem legújabb rajzain tűnik fel újra. 2 5 Pedig ez a pont mindegyik Eperjesen vert szükségpénzen ott van! Nemcsak a kétoldalas vereteken, hanem a kisebb egyoldalúakon is. Az utóbbiakon persze kisebb és nehezebben felismerhető, de a MNM mindkét darabján megtalálható, és Lieskovsky darabján is ott kell lennie. Valószínűleg kevésbé feltűnő volta miatt nem vette érszre Lieskovsky, hiszen a MNM példányain sem ismerte fel őket. Ez a pont tehát egyértelműen bizonyítja - és szempontunkból most ez a fontos -, hogy az eperjesi érmek előképe csakis a vörös polturák csoportja lehetett. A vörös polturák csoportja pedig átvezet a következő kérdéshez, az eperjesi szükségpénzek kollekciójából hiányzó aprópénzek problémájához. Newald írja bécsi levéltári adatok alapján, hogy Wilson ezredes, Eperjes császári parancsnoka kicsi, alig felismerhető kétfejű sasos ellenjegyeket veretett a kurucok rézpénzeire és ezekkel fizette katonái zsoldját. Nyilván használta azonban más célokra is, mert a következő mondatában Newald már arról tudósít, hogy ilyen lepecsételt rézpénzzel fizette szállításaiért a sóvári sóbányagondnokot (Salzerwalter), mai szóval sóbányaigazgatót is. Georg Rüdiger Feigenbutz szolgálataiért 2155 Ft értékű ilyen szükségpénzt kapott. Eperjes feladása után kuruc fogságba esett ugyan Feigenbutz is, de még a vár feladása előtt elásta vagyonát. Elfogatása után Munkácsra került a kurucok foglyaként. 171 l-ben aztán felkutatta elásott szükségpénzeit, majd hűségére és a fogság elszenvedésére hivatkozva kérelmezte Eleonora Magdalena császárnétól, hogy a szükségpénzeket érvényes forgalmi ezüstpénzre válthassa át. Kérvényét gróf Schlick generális és más katonai parancsnokok igazolványával hitelesítette. Kérdését a császárné teljesítette. 2 6 Ezt a történetet nagyobbrészt hitelesnek fogadhatjuk el. Nagyon valószínű, hogy ami a sziikségpénzek beváltását illeti, nem volt egyedi eset. Feigenbutz tulajdonképpen szerencsés volt munkácsi fogságával, hiszen ha az elvonuló őrséggel tart, alighanem őt is kivégzik Privigyénél. Ez a momentum azonban növeli története hitelességét. Egy bizonytalan pont azonban így is marad benne, az ellenjegyzett kuruc rézpénzek említése. Huszár kételyének adott hangot a kétfejű sasos ellenjegyü kuruc pénzek létezésével kapcsolatban, majd leszögezte, hogy egyetlen ilyen példány sem került elő eddig. 2 7 Teljesen egyetértek Huszárral, csak éppen nála is jobban kételkedem abban, hogy ezeket az ellenjegyeket kuruc rézpénzekre verték volna. Nem lehet ugyanis nem látni, hogy itt van előttünk a nehezen felismerhető kétfejű sasos ellenjeggyel bélyegzett vörös polturák csoportja, míg ezzel szemben egyetlen hasonló ellenjegyű kuruc rézpénz sem ismert. Ezt az ellenjegyet először Göhl Ödön ismertette bányapénz-katalógusában, ahol a következő leírást adta: - koronás kétfejű sasban hasított pajzs, benne az osztrák (pólyás) és a burgundi (harántsávos) címer. 2 8 Ezt az ellenjegyet Göhl mint egyfélét közölte és az őt követő szakírók mindenhol átvették megállapítását. Tüzetes vizsgálattal azonban megfigyelhető, hogy az egyes ellenjegyek nemcsak hogy több bélyegzővastól származnak, hanem elég jelentős különbség van ezek vésésének módját illetően is. 93
