Folia historica 19

I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről

2. Ellentétek és viták a hadsereg vezetésében Érsekújvárra érkezése óta mintegy két héten át elkeseredett viták folytak a hadsereg vezetői és a fejedelem közt a követendő haditervről. Most bosszúlta meg magát, hogy Rákóczi csak itt hozta nyilvánosságra sziléziai tervét, s hogy nem rendelkezett konkrét javaslatokkal a hadsereg foglalkoztatására. A tábornokok és brigadérosok tulajdonképpen ki nem mondva is ezzel vitatkoztak. Ocskay László is ebbe kapaszkodott bele - ő volt talán a leghangosabb a tanácskozásokon -, amikor a morva határszélen állomásozó Viard tábornok megtámadását javasolta, „mert azt hitte, Viard-t meg lehet lepni és körül lehet zárni. Hagytam, hadd mondja... de végül nem tudtam ellenállni a csaholásnak, amely szerint a franciák tanácsai csábítanak el engem, akik nem akarják, hogy a háború véget érjen, mint ahogy véget érne, ha végre cselekednénk egy gyönge és megosztott ellenség ellen. Hiszen csak két napi menetre vagyok Viardtól a Vág mentén, és ha nem is akarok egész hadseregemmel megindulni, legalább egy részét küldeném el a város

4

1 körülzárolására."

4

2 Bercsényi, aki végülis Ocskay tervét támogatta, a vágújhelyi császári sáncokat akarta elfoglalni; Bottyán János a Csallóközben állomásozó Heister ellen szeretett volna segítséget kapni. A hadsereg parancsnoki karában dúló viták hírei természetesen elterjedtek az egész táborban, s nem járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, hogy alaposan hozzájárultak a csapatok fegyelmének, moráljának meglazulásához, pszichológiailag bizonyára igen leverőleg hatottak. A vezetés iránti bizalom, ami minden katonai tevékenység sikerének egyik alapvető feltétele, alaposan megingott. Történetírásunkban általánosan elfogadott vélemény, hogy Rákóczi tervezett sziléziai akciója a kuruc tábornokok és brigadérosok értetlensége miatt hiúsult meg. Még Markó Árpád is így foglalja össze véleményét: „A fejedelem sziléziai betörési tervét alvezérei gáncsolták el. Ismételt haditanácsokban leszavazták s a ráerőszakolt hadművelet végén... Heister marsall Trencsén alatt szétverte Rákóczi legszebb seregét."

4-' Ezt a sommás elítélő álláspontot nem tartom reálisnak. A tábornokok és brigadérosok érvelésében sok igazság volt, és miután Rákóczi a hadsereg foglalkoztatására nem tudott eléjük elfogadható tervet letenni, illetve ilyen tervvel nem is rendelkezett, ellenvetéseik nagyrészt jogosak voltak. Nem lehet őket elítélni azért, hogy a fejedelemnél sürgették a (zsákmányra vágyó) hadsereg aktív felhasználását a tervezett sziléziai akció kezdetéig. Nem tudjuk, hogy ezekben a vitákban felmerült-e konkrétan magának a sziléziai akciónak a terve, mert erről sem Beniczky Diarium-a, sem Rákóczi Emlékiratai nem tesznek emltést. Ennek előkészületeiről - az útvonal kijelölése, az ellátás megszervezése, a helyszínen való tájékozódás, az ottani kapcsolatok kiépítése stb. - semmi adatunk nincs. Legalábbis az iratok között semmiféle ilyen adatot eddig nem találtam. Amit ugyanis Thaly Kálmán erről ír, szerintem csak fantáziájának terméke, nem is nevezi meg forrását: „Rákóczi ekkor (1708. július 7.) már rég tisztában volt a poroszokkal való egyesülést s Szilézia és Csehország fellázítását czélozó tervével, mely szerint igen szép számmal együtt lévő s újon egyenruházott hadai nagy részével Sziléziába fog betömi, őszre kelve. A fejedelem az idegen tartományokba, nélkülözhetetlen Bercsényijén kívül a tábornokok közül gróf Pekry Lőrinczet, Des Alleurs marquis franczia altábornagyot, Gyürky Pált a reguláris hadak s Andrássy Pált és Györgyöt a gyalogság tábornokait, továbbá Le Maire hadmérnökkari dandámokot, De la Mothe tüzérezredest, Barsonville erődítési főtisztet stb. volt magával viendő."

4

4 Esetleg az útvonal kitűzésének előkészületeként fogható fel Winkler Vilmos ezredes megbízatása, amelyről Bercsényi ezt írta a fejedelemnek: „Épen most érkezék az silesiai passusok vizsgálásáról Winkler uram..."

4

5 70