Folia historica 19

I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről

május-június hónapokra azonnal elkezdték, a pénz kellett volna a hadak fizetésére, mert a kasszák teljesen üresek voltak.

1

6 A megyék vonakodása nemcsak azzal magyarázható, hogy a terhekből a nemességnek is ki kellett vennie a részét, hanem elsősorban az állt mögötte, hogy a háború öt éve alatt az amúgy is pusztult ország tönkrement, a termelés annyira visszaesett, hogy elégtelen volt a hadsereg szükségleteinek fedezésére. A parasztság sok helyen éhezett, nyomora pedig országos volt. Nem célunk itt a voluntarista pénzügyi rendelkezések értékelése, főleg a már teljesen értékét vesztett rézpénz kényszerforgalmának újjáélesztésére tett intézkedés bírálata, amely a hadseregnek próbált kedvezni (sikertelenül), de kiváltotta az amúgy is zúgolódó megyék, de főként a városok és parasztság további elégedetlenségét.

1

7 A legfőbb akadály azonban az volt, hogy a rendelkezések papíron maradtak, minthogy elsősorban a 6 garasos adó május-júniusi részletét sem tudták behajtani. Pedig úgy számolták, hogy ennek az egész országra (Dunántúl kivételével) kivetetett összege mintegy 680 000 forint lenne.

1

8 Sőt Bercsényi még az 1707 decemberében kivetett téli adó nem kis hátralékát is szerette volna behajtani. A katonaság azonban a rézpénzt nem fogadta el, tehát a perceptorok ezüstpénzt követeltek, de a parasztok, városok és vármegyék azzal nem tudtak fizetni.

1

9 Sőt a kuruc állami pénzverdék éppen ezekben a hónapokban hagyták abba a nemesfémpénz verését is, mert az is ráfizetéses volt.

2

0 Panaszkodott is Bercsényi a fejedelemnek éppen a csapatok felvonulása közben: „Az cassában pénzt nem hoztak; kíntelen leszek assignálnom (a) vármgyéket az hadaknak, kiből jó is lehet, hogy míg kiszedik, addig is az circulatió jobban begyütt; segéteni is fogja az circulation ha az had maga szedi..."

2

1 Bercsényi tehát a katonaság adószedő tevékenységétől várta a rézpénz forgalmának életrekeltését, a parasztság viszont éppen ettől az eljárástól rettegett leginkább. Egyelőre nem is lett belőle semmi, csak a trencséni vereség és a sárospataki országgyűlés után. Egy héttel a trencséni csata után Bercsényi szerint csak „6000 forint fehérpénz volt az egész cassa. A vármegyék csak nem adnak."

2

2 Pedig Pálóczi Horváth György országos főpénztáros szerint legalább 300 000 forint kellene a hadak fizetésére.

2

3 E helyzet mögött a konföderált állam pénzügyi csődjének rideg, de megmásíthatatlan ténye állott. A kuruc sereg tehát egy hónapi táborozás uán, 1708. június 15-dikén fizetetlenül indult meg a Vág felé, s legfeljebb a zsákmányban reménykedhetett. 4. A hadsereg felkészültsége Rákóczi, legalábbis jóval később írt Emlékiratai szerint, meg volt elégedve az Egernél gyülekező hadakkal. Csupa dicsérő jelzőt használ. „Seregemet elég későn gyűjtöttem össze Eger alatt. De alighogy kialakítottam csatarendbe állított hadaim arcvonalát, új egyenruhájuk elkápráztatta a szemeket és számukat megsokszorozta." „Gyalogságom teljes és jól felszerelt volt a hadjárat kezdetére. Ez a sereg sohasem volt ilyen szép, sem ilyen fegyelmezett."

2

4 Mielőtt megkísérelnénk ennek a seregnek a tényleges katonai értékét megállapítani, két tényt még tisztáznunk kell. Az egyik az új egyenruhák kérdése. Miután a posztót külföldről, a közkatonákét Törökországból hozták be, ez látszólag ellentétben áll az állam pénzügyi csődjéről mondottakkal. A Törökországból behozott abaposztóért azonban a kuruc állam nem hazai ezüstpénzzel fizetett, hanem részben nyersrézzel, részben a Konstantinápolyba küldött francia segélypénzzel. így még 1709-ben is jelentős mennyiségű abaposztót szereztek be. Ugyanez áll a Danckán át behozott fegyverekre, lőszerre, amelyért a francia segélypénzen kívül borral fizettek.

2

5 67