Folia historica 19

IV. Szemle - kiállítás, könyvismertetés - Németh Gábor: Sluka, Horst: Siebenbürgisch - sächsisches Zinn. Münster 1900. (ism.)

Németh Gábor Sluka, Horst: Siebenbürgisch - sächsisches Zinn Münster, 1990. Aschendorffsche Verlagesbuchhandlung. 173. p. 25 tábla. A tragikusan fiatalon elhunyt szerző az erdélyi szász környezetből hozta magával a helyi kézművesség és tárgyi kultúra iránti szeretetét. A családi környezet és az erdélyi szászság kulturális gyökerei által meghatározott hatások révén vált az erdélyi ónművesség emlékeinek gyűjtőjévé és autodidakta kutatójává a Német Szövetségi Köztársaságba történt áttelepülése után. A reprezentatív kiállítású kötet - tulajdonképpen katalógus - anyaga részben a szerző halála után került összeállításra. Mint a szerző is megállapítja a köztudott tényt, az erdélyi szász városokban az ónművesség virágkorában (16. század második fele-18. század első fele) a német kapcsolatok és hatások ellenére saját stíluselemekből építkező, figyelemre méltó iparművészeti színvonalat képviselő kézműves mesterséggé fejlődött, jóllehet ismereteink róla még meglehetősen hézagosak. Éppen ezért kell kritikával kézbe vennünk a könyvet, olykor önhibáján kívül megtévesztő vagy téves megállapításai miatt. Horst Sluka bevezető sorai szerint is mintegy a további kutatások előmunkálatának tekinti kötetét. Célja saját gyűjteménye és az általa ismert tárgyak alapján megismertem az erdélyi szász városok ónmüvességét az érdeklődőkkel, gyűjtőkkel és nem utolsó sorban a hazájukból elszármazott honfitársaival. Az erdélyi fejedelemség ónmüvességéről Csányi Károly (Ónje^yek az Erdélyi Nemzeti Múzeum óntárgyain. In: Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából. Kolozsvár, 1919.), Kelemen Lajos, a hasznosítható adatok gazdag tárházát felvonultató közleményeiből, a nagy múltra visszatekintő szász céh- és helytörténeti munkákból {Roth, Viktor: Geschichte des deutschen Kunstgewerbes in Siebenbürgen. Strassbourg, 1908., Huber, U.-Oertei. Siebenbürgisch-sächsisches und anderes Zinn. Reichenberg, 1936., Julius Bielz, Albert Eichhorn, Emil Siegerius, Frank Zimmermann stb. közleményei) szerezhetünk behatóbb ismereteket. Az utóbbi évtizedekben jelent meg Annamaria Haldner szakszerű tanulmánnyal kísért katalógusa (Colletcia de cositoare. Catalog. Museul Brukenthal. Sbiu, 1972.) és Alexadru Sá$ianu remélhetően további kiadványokat megelőlegező munkája (Ezüst- és ónművesség a XVI-XIX. században. A Nagyváradi Református Egyházmegye kegyszerei. Nagyvárad, 1986.) Sluka az erdélyi szász ónművesség néhány tipológiai jellemzőjének (Erdélyben honos díszítőmotívumok, kannaformák, fenékrózsák stb.) említését tartalmazó bevezető sorai után ABC rendben a nevezetes ónöntő központok (Beszterce, Brassó, Kolozsvár, Medgyes, Nagyszeben, Segesvár), azon belül a mesterjegy monogramja szerint sorrendben közli az összegyűjtött anyagot. Az egyes városokról összefoglalók és mesterlisták bővítik az ismereteket (pl. Brassóról Albert Eichhorn 1936-ban megjelnt közleménye). Ezt az egyes tárgyak fotója, leírása, motívum- és mesterjegyrajzok követik a szerző által ismert szakirodalmi hivatkozásokkal, analógiákkal. A kötet végén külön táblákon tekinthetjük át a közölt tárgyakon fellelhető fenékrózsa, város- és mesterjegyek, helyi specialitásnak tekinthető, domborművesen öntött kannafülek rajzait. A megközelítés ezen alapos és a kutatás számára is haszonnal járó módja alapján néhány szembetűnő jelenség azonnal felismerhető: az erdélyi kannák legelterjedtebb típusa elsősorban segesvári mesterekhez köthető, a kannafülek és fenékrózsák öntőformái feltehetően műhelyről műhelyre, sőt városról városra vándoroltak. Fenntartással kell azonban fogadnunk a szerző tipológiai rendszerezését, a kevésbé járatos olvasó vagy gyűjtő számára olykor teljesen félrevezető egyes megállapításait. Bizonyos jegy 247