Folia historica 19

IV. Szemle - kiállítás, könyvismertetés - Gerelyes Ibolya: J. M. Rogers: Empire of the Sultans. Ottoman Art from Collection of Nasser D. Khalili. Musee Rath, Geneva, 7 July-September 1995. (ism.)

1. Kalligráfia az építészetben Az iszlám építészetben fontos szerep jutott az épületeket díszítő külső és belső feliratoknak. Az oszmán építészetben, nem kizárólagosan ugyan, de a hangsúly a belső feliratok felé tolódott el. Az oszmán dzsámik belső berendezésének jellegzetes darabjai a kupola alatt függő, köralakú, többnyire fából készült táblák, rajtuk Allah, Mohammed és az első négy orthodox kalifa: Abu Bakir, Omar, Oszmán és Ali nevével, illetve Korán-idézetekkel. Mivel a Khalili gyűjtemény több ilyen darabot magáénak mondhat (1-2., 4. tételek), ez adott alapot a szerzőnek arra, hogy röviden vázolja az oszmán építészeti kalligráfia jellemzőit. 2. Két 16. századi kalligráfus mester Az oszmán kalligráfia egyik megújítója, II. Bajezid (1481-1512) szultán tanítómestere, Sejh Hamdullah (1429-1520) volt. A Khalili-gyűjtemény legértékesebb darabjai közé tartozik az általa másolt, 1490-1500 között készült Korán-töredék (15. tétel), illetve két, neki tulajdonított album-részlet (161—162 tételek). Hasonlóan magas művészi értéket képviselnek a tanítványai által másolt Koránok (16-18. tételek). A 16. század legnagyobb oszmán kalligráfusa a szintén hihetetlenül magas kort megélt Ahmed Karahiszári (1469-1566) volt. Hosszú életkorát megkérdőjelezi a tény, hogy az általajelzett, biztosan keltezhető munkák 1527-1554 között készültek. Legutolsó munkái közé tartozott az 1557-re elkészült Szülejmánije dzsámi feliratainak megtervezése. Karahiszári nevéhez fűződik egyébként az építészeti feliratokon alkalmazott dzseli írásmód kidolgozása. Ugyancsak híressé tették őt az általa másolt Korán-kötetek. A Khalili-gyűjtemény Karahiszári által jelzett darabot nem tartalmaz, viszont bemutat egy fia és tanítványa: Haszán Cselebi által másolt Koránt (21. tétel). Haszán Cselebi volt az a mester, aki apja tervei nyomán a Szülejmánije dzsámi külső és belső feliratait elkészítette. M. Rogers e két 16. századi kalligráfus életművének áttekintése kapcsán kitekint tanítványaik munkásságára, illetve e mesterek hatására, arra az élő tradícióra, amely a 18-19. században még mindig a klasszikus kor mestereinek követésére serkentette a késői utódokat. A kalligráfusok sora A fenti gondolathoz - a kötet egy másik pontján - még egyszer visszatér a szerző, elemezve, hogy a Khalili-gyűjtemény darabjain keresztül kalligráfusok sorát kapcsolthatjuk össze a 15. század végétől a 19. századig (40., 160., 166-167. tételek). 4. Hafiz Oszmán iskolája A katalógus szerzője nem szentelt külön tanulmányt a XVII. század nagyhírű oszmán kalligráfusának, Hafiz Oszmánnak, de a fent idézett címen összegyűjtötte a gyűjteménynek e mesterhez és követőihez kapcsolható darabjait (26-29., 33. tételek). A kalligráfiával kapcsolatos kérdéseken kívül M. Rogers kiemelten foglalkozik a textil és kerámia tárgyakkal, bár e tekintetben a gyűjtemény nem különösebben gazdag. Annak ellenére, hogy mindössze hét iziniki kerámia tárgy (121-127. tételek) és egy kütahjai készlet (128. tétel) került bemutatásra, a szerző külön fejezetet szentelt az izniki és kütahjai kerámiagyártás történetének. Némi meglepetéssel szolgált, hogy nemcsak a szakmai kérdésekben, az egyes gyűjteményekben, illetve a szakirodalomban tájékozódik kiválóan, hanem még arról is tud, hogy Pécsett is kerültek elő 17. századi, kütahjai fajansz töredékek. Hasonló tájékozottságról tanúskodik a mindössze három szíriai kerámia tárgy kapcsán (129-131. tételek) az oszmán provinciák kerámia-művességéről írt tanulmánya. 245