Folia historica 19
II. Közlemények - új szerzemények - Tompos Lilla: Az Eszterházy kincstár két 16. századi mentéje
művész nádból faragott tollára utalt. E mustra jellegzetessége a bodor levelekből, virágokból, lótuszvirágból komponált dús vegetáció, melyet gyakran madarakkal, sárkányokkal, misztikus állatokkal egészítettek ki. A török tudósok a hatay vagy Chatay stílust fedezték fel benne és a motívumokat Kínából eredeztetik. A textilművészetben kevés szignált munkával találkozunk, ebben a szerencsés esetben e stílus megteremtése két jelentős művész Shah Kuli és Wali Jan nevéhez köthető. Mindketten Tebriz városából származtak és 1525-1580-ig dolgoztak a szultáni palota műhelyében a naqqash Khana-ban Isztambulban. Az egyetlen datált saz stílusú kézirat 1559-ben készült.1 7 Ez a dátum a stílusnak nem szabja meg a pontos időhatárait, hiszen egyidejűleg szőttek bonyolult három-négy hullámvonal hálójából és egyetlen, egyszerű hálórendszerbe komponált mustrájú szövetet is, mivel a vásárlók kívánsága szerint szükség volt az egyszerűbb rajzú, olcsóbb selyemanyagokra is. 3 8 Az inventáriumok a ruhadarab származását illetően hasonló bizonytalanságot árulnak el, mint az előző mentével kapcsolatban. A már idézett 1685. évi leltár szövege szerint Mátyás mentéjével együtt Oláh érsek őrizte és a kisméretűt apja, Dragula Vaida viselte gyermekkorában. 3 9 Az 1696. keltezésű leltár téves évszámmal említi mint Oláh Miklós öltözékét: „ Vestis Nicolai Olahi pueri, postea Archiepiscopi Strigoniensis Ao 1630. " (!) 4 0 Az 1725-ös inventáriumban mint: ,, Oláh Érsek Úrfi korában viselt tarka matériábul Való Dolmánkája" olvasható. 4 1 Az 1891-ben Bécsben rendezett viselettörténeti kiállítás katalógusa szerint a mente bélésére erősített pergamenlap felirata szerint is az érsek gyermekkori mentéje volt egykor. Szövege a már idézett 1696-ból származó inventárium szövegével és téves, 1630-as évszámával volt látható. 4 2 A későbbi irodalom mindegyike megegyezik az 1503-as évszámban és feltétel nélkül elfogadja Esterházy Pál előzőekben idézett magyarázatát, mely szerint a mente gróf Esterházy Miklós első felesége Dersffy Orsolya hozományaként kerülhetett a kincstárba. Dersffy Orsolyához pedig anyja Császár Orsolya révén került, aki Oláh Miklós nővérének unokája volt. 4 3 Ezt a meggyőző magyarázatot a legújabb kutatási eredmények okán elvethetjük. A kérdésre, kié lehetett ez a gyermek mente úgy vélhetnénk, egy 1654. évben kelt fraknói leltár megadja a választ. A nyári menték között Báthori István Erdély fejedelmének, (1571-1586) Lengyelország királyának (1575-1586) gyermekkori ruhadarabjáról olvashatunk: „Item egy fejér vörös virágú, vont arany, galléros mente gomb nélkül, bagaziával béllett, melly szegény Bátori István lengyelországi király gyermekkorabéli mentéjének mondatik," 4 4 A leírások közül ez illik legjobban az öltözékre. Összevetve a tervező művészek isztambuli tartózkodásának 1525-1580 közötti időszakát Báthori István születésének 1533-as évét, elfogadhatónak tűnik, hogy gyermekként, az 1540^45 közötti időben viselte. Azt is feltételezhetnénk, hogy Báthori Anna - aki 1636-tól kezdve haláláig az Esterházyak udvarában élt - vitte magával a család sárkányfogas címerével kivarrott paplanával együtt. 4 5 Ellene szólnak azonban ennek a feltételezésnek az európai és török gyűjtemények szövetanalógiái, melyeket a kutatók egybehangzóan a 16. század közepétől kezdődően a 17. század elejéig származtatnak, így a felvetődött kérdések megoldása a kutatás további feladata. A 16-17. századi kincstár-leltárokban nem egyedülálló, hogy a népszerű, nagy uralkodó Hunyadi Mátyás nevéhez több tárgyat köttek. Némelyiket okkal, többnek azonban 15. századi eredetét a kutatás azóta megkérdőjelezte 4 6 Tévedhetett a leltár készítője vagy rejtett szándék által vezettetve a kincstárat régebbivé, veretesebbé tenni szándékozott, ez eldönthetetlen. Esterházy Pál éppen e két, több emberöltőn keresztül becsben tartott ruhadarabbal kapcsolatban jegyzi meg a már idézett 1685. évi testamentumában, hogy azokat „pro raritate - azoknak az Nagy embereknek emlékezetire " őrzi a kincstárában. 219