Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Tompos Lilla: Az Eszterházy kincstár két 16. századi mentéje

Eltérő a kutatók véleménye menténk datálását illetően is. Voit Pál és Héjjné Détári Angéla a Mátyás király trónkárpitjához hasonlónak véli a selyemszövetet, így Francesco Malochi műhelyének tulajdonítja a textília elkészítését, elfogadva az inventáriumok azon állítását, hogy a ruhadarab I. Mátyás számára, vagyis 1490-ig készült. A történészek többsége szerint azonban szövete a 16. században, díszítő zsinórzata későbbi, a 17. században készült. Ipolyi Arnold egy századdal még későbbre keltezi, vagyis az öltözéket II. Mátyás (1608-1619) ködmönének tartja.

2

4 Éppen e sok eltérő vélemény miatt becses különösen számunkra egy névhez és évszámhoz kötött festmény, Margareta Leijonhufvud (1514-1551) királynő portréja. (6. kép) Gustav Vasa Svédország királyának második felesége baljában országalmával, jobbjában jogarral, fején gyöngyös főkötőjére illesztett arany liliomos koronával sötét háttér előtt áll. Öltözéke a 16. századi spanyol divatot követi. Szoknyája hosszú, eleje sűrű rakott, ráborul a gyöngyökkel kivarrott, vállán buggyos ujjú köpeny. Az egész öltözék barnásvörös selyemszövete minden apró geometrikus részletében meténkkel megegyezik, vele azonos textíliából készült. A Gripsholm kastélyban őrzött egész alakos portrét Johann Baptista van Uther festette az 1530-as években,

2

5 mintegy negyven évvel I. Mátyás királyunk halála után. Ismeretes ugyan, hogy értékes, pompás öltözékek generációkon keresztül öröklődtek, s így pontos időhatárt szabni egy-egy ruhadarab elkészültének sokszor nem lehetséges. Ebben az esetben azonban a ruha szabása megfelel a kor divatjának, így feltételezhetjük, hogy az öltözék és selyemszövete is az 1530-as évekből származik. A színezékvizsgálat a selyemszövet datálását korrigálni nem tudta, csupán a zöld vászon bélésére körben rávarrt vörös selyem korát határolta be. A damasztsáv kosenillel (Coccus cacti) színezett. Ez a színezék kormeghatározó, azonosítása bizonyítékként fogható fel arra nézve, hogy a szövet nem származhat a 16. század előtti időből, mivel ezt az amerikai eredetű pajzstetűből előállított színezéket az európai kelmefestő-műhelyek nem használták.

2

6 A bélés többszörösen felhasználható, ezáltal a selyemszövet datálásához nem nyújt segítséget. 1685. évben kelt inventáriumban olvashatunk szőnyegek, köntösök és fegyverek között először a mentéről: ,,/íz kik között van egy Feiér /aranyos galléros mente, ki Mátyás ki/rályé volt: az másik penigh az ki azis / Feiér materiábul vagyon szegeny Dragula / Vaidáé / az ki Oláh Érseknek apja volt /, kitis pro raritate tartok, azoknak / az Nagy embereknek emlékezet ire, az kis/sebbikét Dragulya Vaida mégh kicsiny korában viselte kit mégh szegény Olah Ersikis böcsületben tartván együtt Ma/tyás király metéivel Olach Orsikanak /ugy mint Húgának adot. -onnét szár/mazot ide. " Az 1696-ban íródott inventárium szűkszavú leírását egyetlen évszámmal egészítette ki a lajstromozó: „ Vestis Matthiae Corvini Regis Hungáriáé 1465." Az 1725-ös leltár aranyos szövéssel díszített tarka matériából való dolmányról írt, majd a 19. századiak cseresznye, illetve lazacszínűnek állították.

2

7 Összevetve a leltárak szövegeit feltételezhetően nem egy azonos tárgyról beszélnek. Bizonyosnak vehetjük ugyanis, hogy a 18. században meg tudták különböztetni a férfiviselet két kabátféleségét, a mentét és a dolmányt. Összegezve az elmondottakat: a szövetanalógiák, a képzőművészeti ábrázolások és a svéd királynő portréja alapján a kutatók azon részéhez kell csatlakoznunk, akik az öltözéket a 16. század első feléből származtatják. Fentmarad azonban a kérdés egyelőre, kinek a ruhatárából származhat az ötözék és mikor, kinek a tulajdonából került a fraknói tárházba. Az ún. Oláh Miklós mente A kincstár másik darabját Oláh Miklós (1493-1586) esztergomi érsek (1553-1569) gyermekkori mentéjének (1503) tartották.

2

8 (7. kép) 217