Folia historica 19
II. Közlemények - új szerzemények - Héri Veronika: Luckius „érmei"
Az eredeti érem nem Rudolfot ábárzolja, hanem I. Miksát. Az illusztráció eredete egy-egy obszidián lapon mintázott csodálatos színes viaszdombormü. Az egyik lapon Miksa mellképe balra fordulva, körirata nincs. A többi elem, páncél, babérkoszorú, Aranygyapjú nagyjából megfelelő Luckius képén. A másik obszidián lapon is nagyjából megegyezik a kompozíció, csak fordított állásban. A domborművet Leone Leoni mintázta 3 7, minden bizonnyal vagy 1567-ben, amikor Schwendi sorozatos győzelmeket ért el Erdélyben, vagy 1568-ban, amikor Miksa és II. Szelim megkötik a Drinápolyi békét. Luckius, aki a kötet bevezetőjében a numizmatika dicsőségét zengi, mondhatni tisztességtelen módon jár el akkor, amikor az érmészet iránt, mint művészet és mint gyűjtési terület iránt is ugrásszerűen megnő az érdeklődés, sőt történeti forrásként is elismerik. Azzal, hogy nem megfelelő pozícióban és méretben, hogy nem a valódi eseményhez kapcsolja, zavart kelt, a gyanútlanabb olvasó vagy kortárs variációknak sejtheti az ábrázolt érmeket. A szándékos tisztességtelelnség a minősítésekből végképp kiderül, ahol minden illusztrációt, amely a valóságban csak grafikai alappal rendelkezik, következetesen nummusnak nevez. A hét további „éremnek" sem numizmatikai, sem emblematikus előzménye nincs. Kivétel nélkül az 1620 előtti nyomtatott illusztrációk felhasználásával készültek. A tizenötéves háború oszmán részről törekvés volt a hatalom Európában való kiterjesztésére, részint az erdélyi kérdés „rendezésére". A háború első szakaszában - nagy veszteségek árán, általában a keresztény célok érvényesültek: Esztergom, Győr, Székesfehérvár visszaszerzése. Budát visszavívni azonban nem sikerült, és 1602 után erőegyensúly, illetve kölcsönös kimerülés következett be. A korszak török-ellenes serege nemzetközi volt. A Magyarországot Kelet felől fenyegető veszedelem győzelme, az ország teljes eleste után Európát is fenyegette volna. Az érdeklődés ezáltal állandó volt a magyarországi események iránt, a csaták lefolyását, főbb vezetőinek arcképét, esetleg a csata helyszínének bemutatását a röplapok végezték el. Az igényesebb, egy-egy korszakot összefoglaló müvek a műveltebb olvasóknak igyekeztek megfelelni, a szövegek tudományos igénnyel íródtak, az illusztrációk is többnyire kitűnő metszők munkái. Luckius a numizmatikát és a történetírást mint egymást segítő tudományágak együtteseként ajánlja müvét. Akik hittek az írott és nyomtatott szó szentségében, évszázadokon át idézték „érmeit", mint valóban létező, legjobb esetben lappangó darabokat. 32. L: 47. old. 1521. „nummus castrensis" (tábori érem). E: kétoldalt: SOLYMANI TURC IMP, a szultán bal felé fordul, egyik kezében jogar, másikat csípőre teszi. H: lent félkörben: BELGARDUM- EXPUGNAT-AO-1521. A mezőben a vár képe. 3 8 (1. kép) A szultán képe Alfons Villoa müvéből származik, annak megfelelő pozícióban. 3 9 A szultán kezében pajzs is van, ez Luckiusnál már nem látszik. A „hátlap" Ortélius „Chronologiájának" Nándorfehérvárt ábrázoló metszete nyomán készült. 4 0 A mű hosszú címéből 203
