Folia historica 19
II. Közlemények - új szerzemények - Kovács S. Tibor: Török díszbuzogány a Károlyi-gyűjteményből (A 17. század második felének méltóságjelvénye az oszmán-török birodalomban)
buzogánytípusnak az adományozása a többi más jelvénnyel, mint például zászló és tug stb. egyetemben. 3 2 A harmadik típusba sorolható buzogány alacsonyabb tiszti rangot jelenthetett a török hadseregben, amelyet a műtárgy vörösréz borítása és igénytelenebb művészi színvonala is igazol. Ezt a buzogányt a tiszt kinevezésekor kaphatta, vagy ami valószínűbb, az akkori hivatali méltóságjelvényekhez hasonló, de annál egyszerűbb kivitelű buzogányt csináltatott magának. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fenti állítások csak a 17. század második felére és a 18. század elejére alkalmazhatók. A hazai és Isztambult leszámítva, a külföldi gyűjteményekben őrzött Károlyi-típusú buzogányokat a török alóli felszabadító háborúk során zsákmányolhatták. A Károlyi buzogány 1703 és 1730 között, valószínűleg III. Ahmed uralkodásának elején készült Isztambulban és egy magasrangú török vagy tatár tisztségviselő méltóságjelvénye volt. A buzogány nem a Rákóczi szabadságharc ideje alatt került Károlyi Sándorhoz. Ezt az időszakot teljes bizonyossággal kizárhatjuk, hiszen a Rákóczi szabadságharc kitörésének évét csak öt év választotta el a karlócai békekötéstől. A Temesköz még mindig a török birodalom része volt. II. Rákóczi Ferenc - mostohaapjától eltérően - nagyon óvatos politikát folytatott a portával szemben. Az oszmán birodalom ebben az időben kimerülésének határára került, ebből következik, hogy a különböző szintű kapcsolatfelvételektől eltekintve a porta soha nem lépett Rákóczival szövetségre. 3 3 így a szóban forgó török díszbuzogány hadizsákmányként kerülhetett a Károlyi család tulajdonába. A 18. század első felében két török háború is lezajlott: A diadalmas 1716-17-es hadjárat, amely Belgrád elestével és a Temesköz felszabadulásával járt. 3 4 Az 1737-39-es hadiesemények kevésbé voltak sikeresek, csak a Temesközt sikerült megtartani. 3 5 Az 1717-es utolsó erdélyi tatárbetörés elhárításában fontos szerepe volt Károlyi Sándornak. A tatár hadat - amelyben számos török tiszt és katona is volt - a kán fia vezette. Erdély nagy részét végigdúlták, nagyon sok foglyot ejtettek, valamint számos települést megsarcoltak. A sikeres rablóhadjárat után szerették volna gyorsan elhagyni Erdély területét, de a borsai szorosban ütött táborukat a helyi önvédelmi csapatok és Deák Ferenc vezetésével Károlyi Sándor katonái megtámadták. A rendkívül súlyos összecsapásban körülbelül hétezer tatár elesett, a megszabadított keresztény foglyok száma 7087 fő volt. Az óriási zsákmány jelentős része Deák Ferenc katonáinak jutott. 3 6 Az 1737-39-es hadjáratban a Károlyi huszárezred is résztvett, amelyet 1734-ben állítottak fel. 37 A szerencsétlenül vezetett és rosszul szervezett hadjárat tragikusan végződött, az 1716-17-es háború összes hódítása odaveszett. A Károlyi huszárezred egy sikeres összecsapás kivételével nem jutott komolyabb szerephez a harci cselekmények során. A történelmi eseményeket, a buzogány készítésének helyét és idejét, valamint a török hierarchiában betöltött szerepét mérlegelve arra a következtetésre jutottunk, hogy a Károlyi buzogány az 1717-es tatárbetörés hadizsákmányaként került a család tulajdonába. Jegyzetek 1 Átvételi elismervény 1974. május 2. 402-20-5/74.U.; A sodronying súlya 21,9 kg. A műtárgyak őrzési helyéről értesítő levél iktatószáma: 580-20-5/74.U.; Temesváry Ferenc: Díszfegyverek a Károlyi gyűjteményből. FH 8 (1980) 55. p. 2 MNM, Fegyvertár ltsz.: 71.9511. hossza: 610 mm 3 A buzogány - a gerezdeket leszámítva - szép példája a török művészet egyik díszítőstílusának, amelynek lényege a díszítetlenség, csupán a forma érvényesítése. 4 A próbavételek nyomát a buzogány fejének tetején, a felső köpű alján, az alsó köpű tetején valamint a nyél zárókupakján találhatjuk. 192
