Folia historica 19
I. Tanulmányok - Németh Gábor: „Ez világi birodalmoknak változások... " - A hegyaljai mezővárosok és a török hódítás
a történelmi események bizonyos ismétlődésében, amelyeket Medgyesi fatalis periódusaihos hasonlóan értelmez. Vele megegyezően vélekedik Debrecen nótáriusa, Kállói Fényes István. 7 2 Nála még a város érdekében sokszor életét kockáztató főbíró is csak „eszköz volt az meg tartásban". Az üstökös csillag az eljövendő katasztrófák jele, amely „nem tudgyuk mit causál", döghalált, királyi méltóság végét, ország indulását vagy pogány vérontást. A protokollumok bejegyzéseiből, a krónikákból nemcsak a sorscsapások szinte méltósággal való elviselése, hanem az otthont adó lakóhely és a haza sorsa iránti aggodalom és szeretet is kicsendül. A 17. század elején a pusztítás és a nyomában járó elkeseredettség érzete fokozódott. A két ellenség - török és német - között a magyarság magára hagyatva tehetetlennek érezte magát. A króniakíró Szepesi Lackó Máté szavaival „Nem vala szemeit oltalomnak okáért kire függesztenie, csak sóhajtunk, bánkódunk és az Istenhez őfelségéhez fohászkodunk vala. " 7 3 Zombori Péter deák nemcsak a Hegyalja feldúlásáról, hanem nemzete siralmas állapotáról is megemlékezik. Az 1678-as tarcali törökdúlás eseményeit a helyi nótárius az 1670-es évek zaklatott történelmének látóköréből szemléli, amikor „szegény édes maroknyi, hold fogytára jutott magyar hazánk"-vó\ tesz említést. 7 4 Meray István szepsi mezővárosbéli nemes ifjúnak a helyi skólában 1602-1607 között használt iskolai jegyzetében az auktoroktól citált szövegrészek, írásgyakorlatok, prédikációvázlatok mellett az ország sorsa iránti aggodalomról tanúságot tevő sorok is felbukkannak: „ Ez időben látjuk, hogy majd úgy mint kétséges hazánk megmaradása", vagy ,, vajha lenne valaki, ki az mi megnyomorodott hazánkat békességgel megoltalmazná és őrizné. " 7 5 A felső-magyarországi parasztvármegyék vezetői 1631 szeptemberében többek között „szegény hazánknak romlásban forgó állapotjá"-ra való hivatkozással indokolták felkelésüket. Babocsay Izsák a „szegény magyar haza", „édes magyar hazánk" és „utolsó rombolásával küszködő Tarczal' városának" sanyarú sorsát szoros egységben, de a szűkebb pátria és az ország fogalmának pontos megkülönböztetésével értelmezi. Históriájának barokkos pátosszal telített berekesztésében vall munkája céljáról. Soraiból az olvasó ne csak a kegyetlen eseményeket ismerje meg, hanem érezze át Babocsay személyes fájdalmát is ,,e szegény elalélt magyar haza" és a „sedes belli" jelzővel illetett Hegyalja halálnál keservesebb sanyargattatása miatt. 7 6 Bartha Boldizsár krónikája bevezetőjében „Hazájok és várossok buzgó szeretedre, és serény oltalmára" intette olvasóit. A „szegény magyar haza" és a hadak által pusztított ,,megnyomorodott Debrecen várossá" szintén együtt megjelenő, de egymástól elkülönülő kategóriák. 7 7 A hódoltságban vagy annak peremvidékén élők számára az ország sorsa, a török jelenléte nem pusztán vallási síkon magyarázható és feloldható elvi problémát jelentett. A mindennapok nyomorúsága gyakorlati állásfoglalásra kényszerítette a magukra maradt, sokszor töröktől, némettől, hajdúktól és kurucoktól egyaránt sanyargatott közösségeket. Végezetül néhány ilyen vonatkozást szeretnék kiemelni. A török hódoltságban élő prédikátorok és iskolamesterek (Thúri Farkas Pál, Eszéki (Zigerius) Imre, Csanaki János) már a 16. század közepén egymás után rögzítették gyakorlati megfigyeléseiket a törökről és a keresztények hódoltságbeli életéről. Thúri Farkas Pál a híres tolnai iskola 16. századi rektora körlevélben ismertette mezővárosa hódoltságbeli életét. A történetírás által gyakran citált írásának publicitását Bo16
