Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Németh Gábor: Egy 16. századi nagyszebeni ónkanna. Adalék Erdély korai ónmüvességének történetéhez

Erdélyben oly gyakori feliratszalaggal ellátott címeres változatok a korabeli portréérmek címerképeinek megformálásával rokoníthatók, többük azok átvételének tekinthető.

9 Az erdélyi szász városokban a 14-15. századból származnak az ónművesekre, kannagyártókra vonatkozó első feljegyzések. A nagyszebeni céh 16-17. századi iratai fennmaradtak. Céhkönyvünknek első bejegyzése 1539-ből való, az 1539-1584 közötti időből 18 mester nevét őrizte meg.

1

0 Első ismert céhszabályzatuk 1568-ban kelt. Részletesen rendelkezik a mesterremek elkészítéséről és saját mesterjegy használatáról, amelynek alkalmazását büntetés terhe mellett kötelezővé teszi. („Es soll auch jeder Meister sein eigen Zeicheneisen haben und keine ungezeichnete Arbeit fuhren noch haben, wer also befunden wird, der verbüßt zur Straf die Arbeit.")

1

1 A 16. században a Szász Universitás (Universitas Saxonum) 1580-ban Nagyszebenben kiállított privilégiumlevele követi, amelyet a szebeniek, Brassó, Medgyes, Beszterce és Segesvár mestereivel közösen kaptak.

1

2 A nagyszebeni ónkannácska Visegrádra kerülésének körülményeire nem derült fény, egyedi leletként bukkant fel. Tudjuk, hogy a 16. és a 17. században az erdélyi kézművesség termékei távoli vidékekre is eljutottak.

1

3 Látszólagos jelentéktelensége és hiányos volta ellenére, ónjegye és az általa képviselt típus miatt figyelmet érdemlő emléke a történelmi Magyarország korai ónmüvességének.

1

4 Jegyzetek 1 Visegrád, Mátyás Király Múzeum, Ltsz.: 75.9.1.1. m: 17,8 cm, talpátm.: 9 cm, szájátm.: 6,8 cm. Fedele hiányzik. 2 Pl. Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, Ltsz.: 1918.30.2. Bronzmozsár, 15. század; Vö.: Magyar Művelődéstörténet. Szerk.: Domanovszky Sándor 2. köt. Magyar renaissance, h. п., é. n. 338. p. képe; Holl Imre: Kőszeg vára a középkorban. Budapest 1992. (Fontes Archaeologici Hungáriáé) 62. p., 85. kép. 3 Németh Gábor: A kolozsvári csizmadia céh ónkannája 1633-ból. (Adalékok Erdély reneszánsz ónmüvességének történetéhez) Folia Historica 14/1989. 13-14. p.; Vö.: Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance. I. köt. 1460-1541. Kolozsvár 1943. 339. s köv. p. (272-273. kép); Bielz, Julius: Die Zunftaltertümer in Baron Brukenthalischen Museum. Mitteilungen aus dem Baron Brukenthalischen Museum VI. Hermannstadt 1936/37. 15-16. p.; Abb. 26.; Haldner, Annamaria: Colectia de cositoare. Catalog. Museul Brukenthal. Sibiu 1972. Plansa XXXII.; Kelemen Lajos: Adatok a kolozsvári unitárius egyházközség klenódiumairól. In: Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. II. köt. Bukarest 1984. 266. p.; Németh Gábor: Ónedények. Évezredek, évszázadok kincsei II. Bukarest 1984. 266. p.; Németh Gábor: Ónedények. (Évezredek, évszázadok kincsei II.) Budapest 1983. 25. 28. 46. p. (20. kép); Roth Victor: Geschichte des deutschen Kunstgewerbes in Siebenbürgen, strassbourg 1908. Taf. VI. 4 Nemcsak méreteiben, hanem típusában is hasonló ép ónkanna: Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Osztály, Ltsz.: 1877. 119. 54. I. c. Segesvár, H. K. monogramú mester 16-17. század. M.: 18 cm, Talpátm.: 8,5 cm, szájátm.: 6 cm. 5 Haldner, A. i. m. Plansa I—

V.; Hintze, Erwin: Die Deutschen Zinngiesser und Ihre Marken. Bd. VII. Süddeutsche Zinngeisser. Leipzig. 1931. 416-417. p., Nr. 2597-26-3.; Weiner, Piroska: Zinngießermarken in Ungarn 16-19. Jahrhundert. Budapest 1978. 65-75. p. 6 Németh G.: Ónedények i. m. 18. p. (3. kép, Magyar Nemzeti Múzeum, Ltsz.: 1889.18.2.); Haidner, A. i. m. 78. p., Plansa I. Nr. 11. (Sibiu, Museul Brukenthal, inv. M. 176.); Weiner, P. i. m. 68. p. Nr. 23. (

Iparművészeti Múzeum, Ltsz.: 3224.) 167