Folia historica 19

I. Tanulmányok - Németh Gábor: „Ez világi birodalmoknak változások... " - A hegyaljai mezővárosok és a török hódítás

hez kapcsolták. A török szemükben nemcsak az Isten büntetése, hanem a kegyelem eszköze is, hiszen II. Rákóczi György balvégzető lengyelországi hadjáratáig az adó megfizetésén túl mi bántódásunk esett a töröktől? A fejedelem bűne nemcsak az erején felül való vállalkozás, hanem az Istentől védelemként kirendelt török haragjának kihívása is. Ezért kellett Rákóczinak és Erdélynek elbuknia.

4

9 A Szalárdira is nagy hatást gyakorló Medgyesi Pál 1657-58 között a magyar történelem tragikus eseményeit magyarázva, a prédikációk egész sorozatát mondta el Sárospatakon és még nagyobb publicitást biztosítva, nyomtatta ki ugyanott.

5

0 A többnyire a Jeremiádok műfaját követő prédikációkban saját küldetését az ószövetségi prófétákéhoz hasonlította: feladatát nemzete felrázásában látta, kemény hangon ostorozta bűneiért és tárta fel a pusztulás okat.

5

1 Ennek érdekében nem riadt vissza a bibliai idézetek aktualizálásától sem: „ Térj meg vissza-vonó Israel Magyarság, azt mondja a Jehova... ". A régi zsidó magyar párhuzamot felelevenítve Izrael fiait a magyarokkal, Izraelt pedig Magyarországgal azonosította. Már I. Rákóczi György halálában a történelem figyelmeztetését látta: ,,a hangyák mikor likokból hordozóskodnak, sokszor jele, hogy víz borétja el fészkeket. Ilyen, mikor a hasznos nagy emberek el huldogálódnak, gyakorta veszedelmes idők következnek utána." A közte és a fejedelem között lévő feszültség ellenére példaként állította II. Rákóczi György elé az öreg fejedelmet, aki - Medgyesi szavaival - Dániel módjára vezette ki országát az oroszlán (török) szájából. Történelemszemlélete legteljesebben az Ötödik Jaj című, 1657. szeptember 2-án és 9-én Sárospatakon elhangzott prédikációiban bontakozik ki. (Nem véletlen tehát, hogy Szalárdi épp ezt a két prédikációt csatolta Siralmas magyar krónikájához.

5

4 Az erdélyi fejedelemség sorsfordulóját, az 1657-es podóliai vereséget, majd a tatár-török pusztítást siratva az évszázada kutatott alapkérdést taglalta: ,,Az országoknak, az ö külső belső jó állapotiban való virágzások az népek igaz tősgyökeres becsülleteknek, dicsősségeknek és valóságos örömöknek egy igaz fundomentoma. Amint ellenben ezeknek elfordulások hozza reájok az valóságos gyalázatot és siralmat. "

5s Az országok virágzásának feltétele a jó magistrátus, amely alatt a kialakult felfogásnak megfelelően a világi hatalom csúcsán trónoló császártól kezdve a „felsőket, középszerűeket, alsókat" egyaránt értette; a „jó szó halló nép"; és végül a vallás, Isten tisztelete. A romlást a bűnök és vétkek okozzák, ezekért bűnhődnek a magyarok is, ezért pusztul Erdély, holott korábban negyven esztendeig pihent a pogány fegyverétől. „Jaj már nékünk mert vétkeztünk" vallotta Jeremiással. Későbbi prédikációinak - jajainak - is ez lett mottója. Ha burkoltan is, de szintén az átélt sorstragédiákra tett utalást egy évvel későbbi prédikációjában: Testi bátorságba menekültünk (utal a lengyelországi hadjáratra), de „mikor minden örömet és dicsőséget várnánk, ránk hozá véletlen a dühöss ellenséget, édes hazánknak szebb és épjebb részét széllel fujtotá fel, többire minden javinktól megfosztata, sok édes felebarátinkat, atyánkfiait fegyvernek éleivel levágatá... Melyhez képest könyű általütni, hogy csak elöljárója volt az e kédig való nagy csapás a következendő sokkal nagyobb romlásnak. "

5

6 Nemzetét vádoló keserűséggel a török pusztítás okait a „Sok jajjokban ... merült ... igaz Magyaroknak siralmi" című gyűjteményes kötetében összegezte újra (1658): ...Hajdan téjel mézzel folyó Pannoniánk, az eleinten nagy hírű nevű, de már ma szintén elsondorlott, elbecsméllődött Magyar Ország" - melyre - „a kegyetlen török is béütötte orrát, és jobb részét édess lakó földünknek elfoglalván s maga alá holdoltatván, csak a galléra akadot kezünk közöt. " Miként azon a külföldiek is csodálkoznak, a magyarság „még-is nem 13