Folia historica 19

I. Tanulmányok - Patay Pál: Hétszilvafás kisnemesek, mint vándorló harangöntők

Gyulán - a lakosoktól összegyűjtött réztárgyak, darabok alakjában), úgy viszont a vándor mesterek számítása olcsóbbnak volt mondható. Lázár György ugyanis 1790-ben 1 „márjást", ifj Lázár János és Szél János 1797-ben, valamint 1801-ben a gyoriki anonim mester 12 krajcárt (vagyis egyaránt 0,20 forintot) számolt fontjáért. Ugyanakkor például Mayer János lőcsei mester 1779-ben 0,30,

5

0 Pfistermeister Ferenc kőszegi harangöntő pedig 1798-ban 0,37 forintot.

5

1 * A 19. század közepén megkezdődött és nagy ütemben folyt a vasúthálózat kiépítése. 1857ben befutott az első vonat Debrecenbe, 1859-ben Nyíregyházára, Miskolcra, 1860-ban Kassára, 1871-ben Szatmárra, 1872-ben Csapra, Beregszászra. Ezzel lehetőség adódott nagysúlyú harangokat könnyű szerrel akár tetszés szerinti távolságra is szállítani. A városi mesterek előtt mint piac, előbb-utóbb az egész ország kitárult. A pesti Walser Ferenc harangjai meg is jelentek már 1861-ben Biharban,

5

2 1862-ben Zemplénben,

5

3 1868-ban Szatmárban.

5

4 Velük szemben a falusi nemes mesterek, vándorló harangöntők nem tudták a versenyt állni és a László dinasztia kivételével, akik otthonukban, az Ung megyei Kisgejőcön már a 19. század első harmadában állandó műhelyt létesítettek, meg is szűntek működni. Jegyzetek 1 Köhler, Gustav Ernst'. Die Glockengießer Rincker. Giessen 1960. 26. p. 2 Beregdéda (Gyidove, Ukrajna, Kárpátalja), 1678; Tunyogmatolcs, Tunyog, 1679. - Patay Pál: Corpus campanarum antiquarum Hungáriáé. Budapest 1989. 94. p. 3 Ököritófülpös, Fülpös, 1686; Turistvándi, 1687. - Patay P. i. m. 79. p. 4 „Fecit Moritz Lang Varadini 1718" - Vagyonleltár, 1809. IV. 1. - Illetve: 'Fecit Mauritius Lang M. Varadini 1720'- Schematismus ... 1896. 261. p. 5 „Fudit me Martinus Lang MV [Magno Varadini] Anno 1726". - Csomor János'. Kőrösnagyharsány község és egyház története. (Kézirat a kőrösnagyharsányi Ref. Egyház irattárában) 84. p. 6 Halaváts Gyula: A vurpódi, veresmarti, szászújfalusi és szenterzsébeti templom. Archaeologiai Értesítő 32 (1912) 22. p. 7 Wagner János: Miskocz város évkönyveiből. AÉ 13 (1879) 317. p. 8 E szokástól az eperjesi Lecherer dinasztia tagjai ugyan gyakran eltértek, azonban azt, hogy „FUSA EPPERIESINI", azaz „Eperjesen öntetett" mégis rávezették a harangokra. 9 Az itt, valamint a továbbiak során említett vándor harangöntők harangjainak adatait a forrás megjelölésével lásd a függelékben, a harangöntő mesterek neve alatt. 10 Adalékok 1898. - Nováky György több harangját ismerjük egyébként az 1688-1716. évekből Borsod, Gömör és Sáros megyéből. Lásd Patay P. i. m. 90. p. 11 Tornaija (Safárikovo, Szlovákia), ref., 1724. - Összeírás 1802. III. 2.; Szendrő, ref., 1726. - Helyszíni adatfelvétel 1991. VII. 17.; Jánosi (Rimavské Janovce, Szlovákia), ref., 1732. - Összeírás 1806. VIII. 1.; Sebespatak (Ro novské Bystré, Szlovákia), ev., 1734. - Canonica visitatio 1803. IX. 19.; Runya (Rumince, Szlovákia), ref., 1837. - Összeírás 1807. III. 29.; Szécsény, rk., 1737. - Rómer hagyaték XLVI. csomag; Poroszló, ref., 2 harang, 1839. - Egyházi Élet 5 (1915) 4. p. (a poroszlói Ref. Egyház irattárában); Sajóvámos, ref., 1739.-Összeírás 1805. IX. 8.; Kondó, ref., 1743. - Összeírás 1805. IX. 130