Folia historica 19

I. Tanulmányok - Szemán Attila: A Rákóczi-szabadságharc időszakának „labanc" rézpénzei

Nagyon valószínű, hogy hasonló megoldások egyáltalán nem is léteztek. Egyszerűen azért, mert az ország nagyobb részében elfogadott kuruc rézpénzt nem volt értelme ellenjegyezni a labanc erődítményekben. Amíg ez a rézpénz rendeltetésének megfelelően funkcionált, így is felhasználható volt, miután pedig teljesen elvesztette értékét már nem volt rájuk szükség. Igaz, hogy Lipót tiltotta a kurucok rézpénzének elfogadását, ez a tiltás azonban különböző kifogásokkal könnyen áthidalható volt. A váradi példa is bizonyítja, hogy ez nem tartotta vissza a helyőrségi parancsnokokat. A helyi veretek előállítása meglehetősen primitív véséssel és a korszakban már ugyancsak elavult módszerrel, egyszerű verőtő és kalapács felhasználásával, „kézből" történt. A verőmester sem volt verdei szakember vagy ötvös, sőt még kovács vagy lakatos sem feltétlenül, hiszen tudjuk, hogy Váradon kerékgyártó készítette a szükségpénzeket. A kétfejű sasos ellenjegyek bélyegző vasainak vésése és maga az ellenjegyek bélyegző vasainak vésése és az ellenjegyzés módja sem mutat szakember jelenlétére, ezt csak a hármas ellenjegyek esetében feltételezhetjük. Pénzverdében pedig egyedül az 1705-ös évszámú, helységre nem utaló rézgaras készült. Bár a tárgyalt időszakban a rézpénzek közül eddig csak a Rákóczi-szabadságharc veretei kaptak polgárjogot pénztörténettel foglalkozó numizmatikusainktól, nyilvánvaló, hogy a többi rézérmének is helye van a 18. század elejének pénztörténetében. Noha az eddigi felosztások ezeket valahol az érmek és pénzek közt helyezték el, egyértelműen a pénztörténethez tartoznak, és annak újabb színeit képviselik. Remélem, hogy e cikk eredményeivel sikerült hozzájárulnom ahhoz, hogy semmiképp se maradhassanak ki a jövő összefoglaló jellegű magyar pénzkatalógusaiból, mint ahogy az eddig történt. Jegyzetek 1 Takáts Sándor: A rézpénz mint országos csapás 1703-ban MGTSz 10 (1903) 66-70. p. R. Várkonyi Agnes: Államhatalom és jobbágyság. In: uő.: Magyarország keresztútjain. Budapest 1978. 70. p.; Magyarország története 1686-1790. 4/1. köt 97. p. a résztanulmány szerzője R. Várkonyi Agnes. 2 A hasonló pénz pótlására szolgáló eszközöket latinul „numi obisionales"-nek, németül „Belagerungsmünze"-nek hívják. A magyar elnevezés még nem kristályosodott ki eléggé. Az idegen elnevezések fordításaként jelent meg a „megszállási érem", illetve újabban az „ostrompénz" elnevezés. Bár ez utóbbi a magyar nyelv szempontjából megfelelő lehetne, zavaró, hogy már más értelmezése is ismert. így nevezték ugyanis a várbeli katonaság ostrom idejére megemelt összegű zsoldját is (vö.: Tinódi Sebestyén: Eger vár viadaljáról való ének). 3 Leitzmann, J.: Ungarische Kupfermünzen unter Ragotzy geprägt. Numizmatische Zeitung 1847. 187. p. 4 Kahler Frigyes: A szükségpénz fogalma és funkciói. Az Erem 1974/1 33. p. 5 Kahler F.: i. m. 34-35. p. 6 Numo-Theka vagy olly Pénzes Ládácska A'Mellybe... mellyeket sok esztendők alatt összve szedegethetett Rendel le rakta, 's rövid Jegyzésekkel megvilágosította Keresztesi József Bihari Vármegyébenn Szalatsi Ref. Prédikátor. 1795. A Kéz-írásról Le-irta Juhász T. Mihály Szalatsi Nótárius. 1822. Kézirat a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában. 7 Érdy János: Eperjes megszállási érmei. Archaeologiai Értesítő 2 (1869-70) 205-210. p.; Érdy János: Lipótvárnak megszállási érmei Archaeologiai Értesítő 2 (1869-70) 249-254. p.; Esze Tamás: Váradi szükségpénzek a kuruc ostromzár idejéből Numizmatikai Közlöny 48^19 (1949-50) 44-46. p. 111