Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Gerelyes Ibolya: Török viseletek és textilek a 16-17. századi magyar hagyatéki leltárak tükrében

san tudjuk, hogy a Rákóczi, Bánffy, Batthyány, Thelegdy, Thurzó családokban török bulyákat alkalmaztak a nagyszámú hímzett női ruha elkészítéséhez, elsősorban a hímzéshez.

6

5 A bulya szó fehér vásznat, gyolcsot is jelent, érdekes módon azonban kizárólag csak a korabeli magyar nyelvben.

6

6 Említése zömében erdélyi forrásokban bukkan elő, 17. században, de hódolt területen, mezővárosi polgári hagyatékban is előfordul.

6

7 4. Csuha A szó maga vastag, sűrűn szövött gyapjú anyagot jelölt, de jelenthette a belőle készített gyapjúköpönyeget is.

6

8 E ruhadarab a 16-17. századi török hagyatéki leltárak gyakori tétele volt

6

9. A magyar forrásokat vizsgálva azonban sajátos ellentmondást tapasztalunk, hiszen az ismert magyar hagyatéki leltárakban, végrendeletekben nem fordul elő. Más jellegű forrásainkban azonban szép számban említik

7

0, így bizonyosra vehetjük, hogy elsősorban a magyar paraszti viseletben igen elterjedt lehetett. E feltevést erősíti meg, hogy a törökök által összeírt tolnai magyar paraszti hagyatékokban is igen gyakran szerepel.

7

1 5. Muhar (mohar) O. G. Busbecq 16. századi leírásából tudjuk, hogy ezt az anyagot csak egy bizonyos fajta kecske szőréből készíthették, s hogy, magasabb rangú, idősebb török férfiak körében az ebből készült ruházat viselete rangbéli megkülönböztetést jelentett.

7

2 Magyarországon a 16. század közepétől, elsősorban polgári hagyatékokban fordul elő. Többnyire szoknyát és mentét készítenek belőle. Az összeírók sokszor hozzáteszik, hogy török muharról vagy mokhertről van szó.

7

3 6. Patyolat A magyar hagyatékok talán leggyakoribb török eredetű tétele a legtöbbször ingvállnak, keszkenőnek, előkötőnek vagy vánkosnak felhasznált török patyolat. Minden bizonnyal fehér, finom kidolgozású vásznat, gyolcsot kell értenünk alatta. Az 1580-as évektől kezdve a magyar nemesi, elsősorban női ingóságjegyzékek elmaradhatatlan része volt. Az adatok sokaságát érzékelendő felsorolnék néhány nevet: Thurzó Zsuzsanna 1603: két vánkoshéj török patyolatból

7

4, Monoky Zsuzsanna 1634: egy török patyolat lengyel varrásos lepedő, négy „török patyolat magyar varrással, skófium arannyal varrott ingváll", két török patyolat „fehér csipkével varrott az ujja", négy török patyolat előruha „szélben körös-körül csipkés"

7

5, Thököly Mária 1643: „50 darab ingváll- ezek között török arannyal ezüsttel varrott 9. Az többi ki török patyolat kötéses, ki ki lengyel varrásos lengyel patyolaton. Előkötő: Nr. 50. Ki török patyolat, ki lengyel patyolat, Háló főkötők: Nr. 10. Ki török, ki magyar."

7

6, Woiszka Ilona Krisztina 1647: „Ingvállak czinadoffal, török patyolatból és vékony gyolcsból, 8 pár török patyolat fédelek skófium arannyal varrott csipke vagyon rajta"

7

7. A korban a török patyolatnak több fajtáját is megkülönböztették. Bethlen Gábor többször idézett limitációjában 11 féle török eredetű patyolatot különböztet meg, részben méret, részben minőség szerint.

7

8 A limitációban említett „janicsár patyolat", melyet a „török patyolattól" következetesen megkülönböztetnek, - hagyatéki leltárakban is szerepel, például Esterházy Miklós nádor kincstárának 1645. évi leltárában: „Két aranyos végő török patyolat kendő-keszkenő, nyolc rőf jancsár patyolat."

7

9 A török patyolat a mezővárosi polgári viseletben is megjelent már a 17. század elején. Erről tanúskodnak például Almássy István kassai kereskedőnek az 1600-as évek elejé79