Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Gerelyes Ibolya: Török viseletek és textilek a 16-17. századi magyar hagyatéki leltárak tükrében

jellegzetes tételeként, salvári, salavári alakban.

2

9 Használata a hódoltság határain túl, az északi peremvidék városaiban is elterjedt. így gyöngyösi, debreceni, kassai hagyatékokban is találkozunk említésével.

3

0 E ruhadarab a főúri, nemesi viseletben is ismert volt. II. Apafi Mihályné, Bethlen Kata hagyatékában, az 1675. évi leltárban 8 tiszta selyem salavárit és egy, gyermek számára készült aranyos salavárit említenek. Szitnya várában, a 17. század közepén egy pár selyemposztóból készült, hajszínű salavárit találunk.

3

1 Az a tény, hogy a szó maga szerb-horvát közvetítéssel került nyelvünkbe

3

2 arra utal, hogy a salvár-nadrág a török nyomás elől északra húzódó délszláv lakosság, illetve a 17. század végétől nagy számban megjelenő török-görög-szerb árusok révén terjedt el hazánkban. E viselet elterjedése tehát nem közvetlenül, hanem többszörös áttételeken keresztül kapcsolódik a magyarországi török hódoltsághoz. 5. Kürdi A hagyatéki leltárak tanúsága szerint a 17. századi mezővárosi polgári viselet egyik darabja volt a kürdi nevű, ujjatlan, bélelt, gyakran szőrmével díszített női mellényke. Forrásaink lényegesen kevesebbszer elmítik, mint az ugyancsak a polgári viselet részévé vált salvárt. Legkorábbi említése 1604-ből, a salavárral azonos forrásból ismert.

3

3 A század folyamán több alkalommal említik az Alföldön - Kecskeméten és Kőrösön,

3

4 illetve a hódoltság peremén fekvő mezővárosaink porlgárasszonyainak ruhatárában.

3

5 Érdemes kiemelnünk, hogy sem Erdély, sem a királyi Magyarország területéről nem ismerünk a kürdi viseletre vonatkozó adatot, függetlenül attól, hogy a nyelvészeti kutatások szerint a szó maga közvetlen oszmán-török átvétel nyelvünkben.

3'' A fentiekben elemzett öt, viszonylag gyakrabban említett török eredetű ruhadarabon kívül csak szórványos adataink vannak az egyéb török ruhaneműek használatára vonatkozóan. Magyarországon is ismerték a kecse nevű vastag filcet, melyből Anatóliában a turbán alá való, külah nevű csúcsos sapkát 3

7, illetve egyes vidékeken lábbbelit készítettek.

3

8 A magyar forrásokból nem derül ki egyértelműen, hogy nálunk a kecsét pontosan mire használták, illetve a szót magát több értelemben is alkalmazták 3

9 Első ismert említése 1599-ből való. Bethlen István erdélyi fejedelem 1616-ban kelt végrendelete a felhasználás módját is említi. A jegyzékben ugyanis 15 darab falra való kecsét sorolnak fel.

4

0 A kecse szó a magyar nyelvhasználatban ruhadarabot, mégpedig kabát-féleséget is jelenthetett. I. Lipót császár (1657-1705) menyasszonyának 1666. évi bécsi bevonulását leíró korabeli forrásban olvashatjuk, hogy a magyar főurak közül többen „ezüst arany csillagokkal vörös skarlát kecsékben"

4

1 jelentek meg. Akapanicse nevű, posztóból készült, coboly-prémmel díszített, hosszú, bőszabású kabát a szultánok, nagyvezérek, janicsáragák viselete volt. Magyar forrásban mindössze egyet említenek; Báthori István nyuszttal bélelt, ujjas, galléros „kabanicáját".

4

2 Egyes források szerint a kapanicse egy fajtáját nevezték magyarul köntösnek.

4

3 Erdélyi forrásokban, fejedelmi vagy főúri hagyatékokban, az 1660-as években feltűnik időnként a török mente, török köpönyeg elnevezés.

4

4 A leírások alapján sajnos nem tudhatjuk, hogy ezek ponosan melyik török ruhadarabnak feleltek meg. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy bizonyos, a korban általánosan elterjedt török ruhadarabok egyáltalán nem fordulnak elő magyar hagyatékokban. A török hagyatékok gyakori tétele, a férfiak és nők által egyaránt viselt, hosszú, bő ujjú, gyakran prémmel díszített felsőruha a feradzse, a kebe nevű rövid szabású, posztóköpenyke, a hosszú, szélesszárú, bokában megkötött csaksir nadrág, a dizlik nevű térdnadrág, valamint természetesen a turbán alkotórészei; az arakiye, külah illetve kavuk sapkák, és a 77