Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Őze Sándor: Nádasdy Tamás és az örményesi pálos kolostor

1550-ben arról értesülünk, hogy a remeték, „régi Kanizsaiaktól szerzett szőlőjét Kertész Pál eltulajdonította. Kertész ezt Báthori birtoknak mondta, bár a kapornaki apát műveltette eddig, aki Palatics János szentgyörgyi tiszttartónak adta ki. Palaties egy száz vedernél nagyobb hordóval adott minden évben hegyvámot a pálos remetéknek, de utóda, Kertész erre nem volt hajlandó.

4

5 A szolgabírói megkeresésre azt válaszolta, hogy a kolostorba nemsokára lovakat köt a török, mert az ő házuk lesz. A török azonban nem tette ezt, a kolostor pedig a nádor védelme alatt állt. Nádasdy határozott álláspontját mutatja a kolostorral kapcsolatban, a borkereskedelem mellett a vidék másik nagy jövedelmi forrása, az erdő védelmére tett intézkedése. Csányi hiába hivatkozott az uradalmi központ védelmére, alulmaradt a vikáriussal szemben, és hogy ez mennyire nem a pálos előljáró személyén és ügyességén múlott, mutatja, hogy 8 év múlva valószínűleg Csányi kezétől született a levél, amelyben arról panaszkodott, hogy 173 fát adott el a vikárius és 298 még ott van levágva. „Nagyságodtul nekem parancsolva volt, oltamazzam az szentegyház jószágát, csak egy szál fáért is az szentgyörgyváriakkal az én szolgáim, jobbágyim megvívtak vót, az fát tőllük elvették vót, kiért azután, tudja, Palatics János az én jószágomat megdúlta vala, kiért nekem nem kevés károm esett vala. Itt most mindenek szabad, azt mondja vót az vikárius: Engem pinkesdbe innét elvisznek, soha többé ide nem hoznak, adig valaki tud kérni, mindennek adok... amíg tart benne."

4

6 Tfehát 8 év múlva éppen Csányi az, aki védi az erdőt Simon vikárius ténykedésétől, aki új ember. Kérte, hogy a régi vikáriust, Balázst hozzák vissza a Pozsony mellőli kolostorból, mert az nem volt irtója az erdőnek. A harcból megint a remeték kerültek ki győztesen, bár most ők vádoltatták meg ugyanazzal, amivel 8 éve Csányit ők perelték. Simon vikárius maradt

4

7 A kolostor gazdagságára viszonyítási adatunk lehet Kanizsai Dorottya végrendelete, amelyben jelentős adományt hagyományozott a bajcsi pálos rendházra, melyet mindig kedvelt.

4

8 A kolostorok életében a pálosoknál soha nem volt elsődleges a műveltség megszerzése,

4

9 mégis jellemző adat a korra, hogy ebben a vezető helyet elfoglaló intézményben volt úgy, hogy nem tudtak mit kezdeni a latin levéllel, amelyet a szomszédból odaruccanó Csányi vitt nekik fordítani. Mennyi lehetett a szerzetesi létszám? Nem tudjuk, de a kolostor által folytatott kereskedelemről tudósít az az elismervény, amelyet egy pápai kereskedő adott ki Simon vikárius kérésére 1561-ben arról, hogy 1555-ben viza és posztó árába 55 forint váltót adtak, amelyet 265 vödör borral kiegyenlítettek. Az elismervény azonban gondatlanság folytán elveszett, ezért adta a kereskedő ismét ezt a szabaduló levelet. Jelentős az az összeg, amelyet ruhára és sós vizára költöttek a barátok. Ennyi pénzen akár 30 darabontot is megfogadhattak volna, akikről a védelem miatt ekkor már szó esik, és akikről a század végén már konkrét adatunk is van.

5

0 Ránk maradt egy levél 1563-ból, amelyet Simon vikárius írt az akkor már özvegy Nádasdynénak. Ebben nem mindennapi kemény hangon követelte patrónusnőjétől a „szentpéteri jószág kézbeadását".

5

1 Azt írta, hogy nincs a kolostornak annyi jövedelme, amennyi eltartaná őket, annyira megrabolta a kolostort a török, akitől nem maradhatnak meg ott. Darabontokat akarnak tartani, de az a kevés javadalom is, ami volt, megromlott a sok „visszavonásban". Malmuk pünkösdtől fogva ritkán forgott, boruk sincs. Kérik vissza a szentpéteri jószágot, amely az övék. Továbbá a klastrom ruháit. (Valószínűleg ekkorra hatott Csányi javaslata és a ruhákat biztonságba helyezték). „Mi haszna abban, a moly ott eszi meg és ott rohad el." Majd figyelmeztette a hatalmas patrónusnőt, az özvegy nádornét, az ország egyik leghatalmasabb földesurát, „hisszük, hogy jobb 98