Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a 16-18. században

forgatták a THpartitumot, mint a kor legismertebb jogi munkáit, így Kithonich Directio methodicáját.

8

1 A 17. században a polgári perek többségénél a megintés (admonitio) után a felek „békességesen" megegyeztek és ,Jcéz beadásával" kötötték le magukat az ítélet vagy a közös megállapodás mellett. Ennek első nyomai Patakon az 1570-es évekből valók. Szóbeli ügyletről lévén szó, a megállapodást bevezették a protokollumba. A peres felek kérésére az ítéletekről a későbbiekben is hiteles írást állítottak ki. A kézbeadás mellett az ítélet nagyobb nyomatékát biztosították „kötés levelek", „város kötele" és az egyezséget felbontó félre kirótt, általában húsz forintnyi büntetést. Az utóbbit egyben pervesztesnek nyilvánították.

8

2 A deliberátum után a perorvoslat különböző nemeivel élhettek. Legkézenfekvőbb a perújítás (penes novum) volt, amely az ügy újratárgyalását jelentette. A formális perújítások megakadályozására 1622-ben Újhelyen elvi határozatként mondták ki: „Ha valaki novum mellett kereskedik és újabb tanúkkal nem bizonyíthat, az előbbi törvény" hatálya marad fenn.

8

3 A perújítást Tárcalon simplex nóvumnak nevezték. A pervesztes a tokaji udvarbírónál kérelmezhette, tehát a felettes hatóság utasítására tárgyalták újra a pert. Sőt ez után még „nóvum cum gratia"-ért folyamodhatott a földesúrhoz. A hegyaljai szokásjog szerint az ítéletben magát sértve érző fél („laesa pars") az úriszéki-e vagy a korábban már említett fogott bírák (arbiterek) elé fellebbezhetett. De minden pert a város fórumán tartoztak elkezdeni. Ezért büntetés illette azt a személyt, aki közvetlenül, vagy pedig ítélethozatal előtt a földesúrhoz fordult, hiszen ezzel az oppidum bírói önkormányzata szenvedett csorbát. (Itt csupán megjegyzendő, hogy a gönciek a Kassához fűződő városjogi filiáció következtében a 16. század végéig Kassához fellebbeztek.

8

4) Bizonyos kisebb ügyekben (általában egy bizonyos értékhatár alatt) kizárták a fellebbezés lehetőségét. Viszont elmarasztalás nélkül tovább vihető volt a causa, ha a magistrátus nem szolgáltatott törvényt. A protokollumokba a fellebbviteli is bevezették.

8

5 A fogott bírák középkori eredetű jogintézményét előszeretettel alkalmazták szőlő örökségi ügyekben. Valójában alkalmilag felkért magánszemélyek voltak, de a közmegegyezés hatósági jelleget kölcsönzött tevékenységüknek.

8

6 Végezetül a családi és öröklési jogot tekintjük át, amely szorosan kapcsolódik a fentiekhez és a forrásokból szintén rekonstruálható. A mezővárosiak ismerték és megkülönböztették az öröklött és szerzett vagyon fogalmát. Különbséget tettek a testamentumokban részletesen felsorolt ingó („ingó-bingó") és ingatlan jószág között. Az eddigi példákból is kitűnik, hogy az öröklött vagyont „örökség", „őstől maradt" névvel illették. Mivel eltérő bánásmód alá estek, a fassiókban általában megjelölték az elidegenítésre kerülő ingatlan birtoklásának jogcímét. (Például TSllyán 1589-ben: „saját szabad szőlőörökségünk" eladása, 1609-ben Sárospatakon: „azmely háza ő kegyelmének az felső Hostáton vagyon, mely házat az ő urával, Eöttues Lászlóval együtt szerzettek volt".) A maga kereste, vagy pénzen vásárolt javak felett a tulajdonos szabadon disponált. A rokonok és a leszármazottak öröklési joga nem korlátozta sem az elidegenítésnél, sem a végrendelkezésnél. Az ilyen fekvőségek eladását, cseréjét stb. még a közvetlen leszármazottak sem akadályozhatták meg, fogalmazott a tokaji törvény.

8' Az élénk ingatlanforgalom következtében sok volt a férj és feleség által közösen szerzett jószág. A közösen „aquiralt", „együtt szörzött örökség" elidegenítésekor a házastársak együttesen tettek fassiót. Ha a férj végrendelet nélkül halt meg, az ilyen szerzemény teljes egészében a feleségre szállt: „ingó-bingó és ingatlan marha, azkit az aszszonnyal együtt szerzett, az mind az asszonyé holtig" - olvasható az újhelyi magistrátus egyik 17. századi határozatában. Ugyanitt 1620-ban Varga Balázsné és mostohafia között szintén ezen elv alapján hoztak törvényt. Minden, a férjével közösen szerzett va61