Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a 16-18. században

más itallal egyetembe" letette. így találjuk már egy 1589-ben kelt tállyai oklevélben. 1599-ben Mádon azzal a feltétellel pecsételtek meg már február 20-án egy öröklevelet, ha Szent István napig az ellenző leteszi a szőlő árát és az áldomást, akkor a vevő tartozik minden per nélkül az öröklevéllel együtt átengedni a szőlőt. 17. századi oklevelek egyértelműen bizonyítják, hogy megpecsételés után az ellenzését bejelentő fél addig nem indíthatott pert, míg a méltó becsértéket le nem tette. Amennyiben nem nyerte meg a pert, „az becsét is odaveszti az méltatlan keresetére és perlekedésére". A bodrogkeresztúri „törvény" állásfoglalása szerint ebben az esetben akkor is újra kell becsültetni az örökséget, ha a vevő korábban már megbecsültette azt. Ha ennél a becsnél az ingatlan értéke nagyobbnak bizonyult, mint az előzőnél, akkor az örökség árával együtt a becs felét tartozott megadni a perlő személy.

6

1 Az ellenzések dátuma többnyire február és március eleje. A szokásjog ebben az esetben a szőlő művelési rendje alapján szabott határnapot. A szőlőellenzéseket a tavaszi munkák megindultáig, azaz Gergely pápa napig (március 12.) tették meg. Aki ezt elmulasztotta, abban az évben már nem perelhette a szőlőt. A szántóföld, kert, kertszőlő, ház ellenzésének határnapja Szent György (április 24.) volt. A mádi tanács 1602-ben kimondta, aki szőlő örökségről akar pert kezdeni, „Gergely pápa napja után törvénybe ne merjen állani". A tarcali törvények szövegébe beillesztett későbbi betoldás alapján, ha a per nem is indult meg március 12-ig, legalább a perbehívásnak (citatio) meg kellett történnie. Tállyán szintén tilalmat és idézést kellett tenni a határnapig ahhoz, hogy a puszta jogigény bejelentésén túl intézkedés is történhessen. Csupán a tulajdonos halála esetén térhettek el ettől. Successor, azaz közvetlen leszármazott Gergely nap után is követelhette a szőlőt, de az azévi szőlőmunkákért kárpótlással tartozott.

6

2 Ha azt tételesen nem is mondták ki, a Gergely napi terminushoz igazodott a tágabb szőlőművelő vidék is. Említi például Forró Kassától kapott 17. század eleji rendtartása is. Az 1625. évi 58. artikulus szerint a földesúri szőlőbecseket is Gergely nap előtt kellett megtenni.

6

3 Természetesen ebben sem követték mereven a szokást. 1669-ben I. Rákóczi Ferenc úriszéke az abususok ellen hozott határozatot, ugyanis sokhelyt azt tekintették perbehívásnak, ha Gergely nap előtt nemcsak a citáció, hanem a proclamatio (kihirdetés) is megtörtént.

6

4 A peres eljárás a feudális jog szabta keretek szerint folyt le. Az országos törvényeknek megfelelően megkülönböztették a felperest (actor, in causam attractus) és az alperest (in causam perattractus). A perbeli képviseletet meghatalmazott (plenipotentiarius, pl. férj, feleség), tutor (gyám), vagy hivatalos megbízás alapján procurator láthatta el. Az utóbbiaknak - jogtudó emberek lévén - a 17. századtól egyre nagyobb szerepük lett a mezővárosok életében.

6

5 A per a kereset (actio) beadásával kezdődött, amely nem más, mint „a' törvényben valamely pörösnek más ellen indított keresetinek helyes és törvényes beírása". Ez tehát többnyire szóban történt, a bíróság foglalta írásba, azaz vezette be a protokollumba.

6

6 Az actiót a törvénybe idézés (citatio) követte, amelyet bírói minőségében már a magistrátus intézett. A szokásjog ezt részletezte a legkörültekintőbben, hiszen az extraneusok miatt itt kellett leginkább ügyelni az alaki kellékekre. A tarcali, tokaji és keresztúri „törvények" szerint, az idézésnek a tárgyalás előtt három nappal kellett megtörténnie, „míg a nap fenn vagyon", tanút a törvény előtt egy nappal is beidézhettek. A megidézett személy távolmaradása esetén háromszor ismételték meg a citálást, ebből két ízben pénzbirságra ítélték (mindhárom helyen más-más összegre). Ha harmadszorra sem jelent meg, elveszítette a pert, mondták ki Tarcalon Szent László III. törvénykönyvére hivatkozva. A beidézett alperes jó okát adva távolmaradásának (árvíz, betegség, úrdolga) a Tripartitum vonatkozó passzusai alapján nem szenvedett hátrányt. 58