Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Szakály Ferenc: Tóth Benedek és Tamás polgárdi jobbágyok ügyletei (1569-1583)

vetetlen [vagyis: anélkül, hogy azt előzőleg tőle kibérelték volna]". Ez a levél - megelőzve „az pologárdi bírókat és közönséges pologárokat" - elsőként „az tisztelendő Thoth Benedeket" szólítja meg,

3

8 aki eszerint nem alkalmi választott tisztsztsége, hanem személyes presztízse, esetleg valaminő speciális földesúri megbízás okán jutott - a fenti címzésekben is kifejeződő - megkülönböztetett, kiemelt társadalmi státuszhoz. A jelek szerint Tóth Benedek lókereskedőként - és talán lótenyésztőként - vált széles körökben ismertté; aligha lehet véletlen, hogy három levele is ezzel kapcsolatos ügyeket érint. 1569 elején úgymond egyenest a „császártól" - vagyis Miksa német-római császártól, magyar és cseh királytól (1564-1578) - kapott megbízást arra, hogy „három gyermeklovakat, kocsi vonni valókat" szerezzen be. Mivel Tóth Eck von Salm gróf győri főkapitányt kérte, hogy - mert „az hosszú télen igen meghitványkodtak, azkik vannak" - Szent György napig (április 24-ig) eszközöljön ki számára haladékot, nyilvánvaló, hogy a kérés - amely persze nem magától az uralkodótól, hanem valamelyik hivataltól érkezett - Győrön keresztül jutott el hozzá. Egyúttal Salm magának is rendelt lovat nála; Tóth aziránt érdeklődik: csődörre („hímre") vagy kancára („kacolára") van-e szüksége 3

9 Immár fiával, Tamással közösen írott 1571. május 5-i levelében egy balul sikerült lóvásárlás miatt mentegetődzik Batthyány Boldizsárnál. Földesuruk ugyanis megparancsolta, hogy „szőrzenénk egy hám vonni való kacolát, jót, kit Nagyságod az fejedelemnek őfelségének [vagyis ismét Miksának] adjon". A megszerzett lovat nem személyesen vitték fel Batthyány udvarába, s mire rendeltetési helyére jutott, a hírek szerint úgy leromlott, hogy alig maradt benne élet és nem akart fekvő helyéből felkelni. Batthyány ispánja, Sárközy Mihály veszprémi katona - aki közvetítette hozzá ura rosszallását - egyenest azzal vádolta Tóthékat, hogy tudatosan valami gebét próbáltak Batthyányra sózni (azt írta nekik: „mi játszunk Nagyságoddal"). Tóthék elkeseredetten bizonygatták, hogy az általuk felküldött lónál jobbat nem találni sem az ő határukban, sem másutt a környéken, s hogy ők kifogástalan állapotban indították útnak azt. Ha szükséges - írják - állításukat tanúkkal is bizonyítani tudják, s meg is neveznek közülük egy olyat, aki sokszor ült az említett ló által vont kocsin. Végül fogadkoznak, hogy a továbbiakban soha nem bíznak másra ilyen feladatot, hanem maguk kísérik fel az állatot.

4

0 A veszprémi hajdúkat is széles e határban közismert hozzáértése indíthatta arra, hogy Tóth Benedektől igyekezzenek lovat szerezni; a maguk sajátos módján, úgy, hogy fizetés nélkül elhajtották egyik vemhes hátaslovát („hátas vehem lovunkat"). Miután a meglopott többször is hiába instanciázott visszaadása végett Thury Márton veszprémi kapitánynál

4

1 és az ismeretlen tisztet viselő Cseh Menyhártnál, személyesen is, levelek útján is Batthyány Boldizsárt kérte fel közbenjárásra.

4

2 Egy 1570. december 29-i folyamodványból egyszersmind az is kiderül, hogy földesuruk nemcsak állatot, hanem más, a megszállt területen jobb áron megszerezhető áruk vásárlásával is megbízta a polgárdiakat, akik adójukat sem pénzben, hanem természetben - ezúttal 13 meddő tehénben és egy vizában - rótták le. Tudósítják, hogy a számára 25 forint 60 dénárért beszerzett bagazsiákat és kancákat felküldték neki, s kérik, hogy azok árát számítsa bele következő évi adójukba.

4

3 Tóth Benedek külön is kapott ilyen természetű megbízásokat: 1570 decemberében aba posztóból készült köpenyeket és ködmönöket küldött fel Sárközy ispán útján.

4

4 1572 szeptemberében egy nagyobb szabású bevásárló körút elszámolását küldte meg Batthyány Boldizsárnak atya és fia. Azon a „török kacolán" kívül,

4

5 amelyet a falu pénzéből - ami eszerint őhozzájuk folyt be - vettek uruk parancsára, az alábbiakról esik szó benne: 38