Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Szakály Ferenc: Tóth Benedek és Tamás polgárdi jobbágyok ügyletei (1569-1583)

pesti - az ismeretlen helyre menekült Péter, János és Miklós deákok

2

5 - adósságának rendezése végett interveniált a bécsi kormányszerveknél. A felsoroltak közül mindössze Szegedi Mártontól maradt fenn nyilatkozat arra vonatkozólag, hogy miért távozott eredeti lakóhelyéről. 1609-ben Kassán kelt végrendeletében úgy nyilatkozott, hogy „az pogány mód nélkül való kegyetlenkedését nem szenvedhetvén", döntött a távózás mellett.

2

6 Ugyancsak jelentős vagyonú hódoltsági kereskedő-vállalkozó szökését - illetve megszöktetését - nehezményezte Ali pasa Ernő főherceghez írott 1583. január 9-i levelében is, amelynek érdemi része ekként hangzik: „Gyakorta való levelében írta felséged, hogy megparancsolta mind a végbeli kapitányoknak, és vitézeknek, az frigynek oltalmazói legyenek, de amint egynéhányszor felségednek és római császárnak őfelségének tudtára adtuk, ellenkező dolgoktól nem szűnnek meg, sőt inkább-inkább napról napra az frigynek ellene járnak; e mostani napokban is a végbeli kapitányok, két ezernél többen, jöttek Fehérvár mellé, egy Polgárdi nevű falura, és onnan az hatalmas császár jószágából vittek egy Tóth Himás nevű embert el minden házanépével és portékáival egyetemben, kit nem tudunk, ha felségtek hírével lett-e avagy nem, mely dolog a frigynek ellene vagyon, e megnevezett Tóth Tamás a mi kegyelmes fejedelmünk végeiből kinek rabját vitte ki, kinek rabjának sarcát vitte ki, kit behozott, ekképpen mindkét felől hittek neki, de most az végbeli vitézek által elvitetvén, vitt húsz ezer forintig el, zsidóét, magyarét és törökét, kinek marháját, kinek rabját, kinek készpénzét; kérjük azért felségedet szeretettel, hogy felséged Tóth Tamást kényszerítse helyére jönni, elégítsen meg mindeneket, akinek mivel adós, annak utána pokolban legyen a feje, ha mi aféle dolgot akarnánk cselekedni, a hatalmas császárnak vannak itt a végekben jeles vitézei, egynéhány ezert mi is elküldhetnénk, és mi is gazdag embereket elhozhatnánk, de mi a mi kegyelmes fejedelmünk parancsolatját megbecsülvén és félvén, az őfelsége és római császár őfelsége közt való frigyhez akarjuk magunkat tartani..."

2

7 Bár - mint a fentiekből látható - az ilyenfajta szökés nem volt ritka, Tóth Timás polgárdi jobbágy "távozásában" mégis akad néhány olyan mozzanat, ami megkülönböztetett figyelmet érdemel. Egyfelől mindjárt a szökés körülményei. Tóth felettébb fontos személy lehetett a hódoltság e nyugat-dunántúli részén, ha távozásához egész seregnyi magyar végvári katona aszisztált. (Még akkor is, ha elköltöztetői aligha voltak kétezren, hiszen a hódóltsági menekülők máskor egyedül, a maguk szakállára vállalkoztak a szökésre.) Másfelől figyelmet érdemel az a helység, ahonnan Tóth - sajnos, eleddig ismeretlen helyre - elköltözött. Más menekülők ugyanis - kivált akiknek ügyét maga a budai pasa is érdemesnek tartotta szóvá tenni - rendre-sorra a hódoltság legjelentősebb mezőváros-központjaiból (Szegedről, Ráckeviből, Tolnáról, Nagymarosról stb.) vagy pedig egyenest a magyarországi hódoltság központjából (Pestről és Budáról) távoztak el. Mindmegannyian olyan városból és mezővárosból tehát, amelynek gazdasági háttere -s ezzel együtt a tőkeszerzés és a meggazdagodás lehetősége is - jól kitapintható. Ezzel szemben a Fejér megyei Polgárdi mezővároska eddigi ismereteink szerint közelsem tartozott a hódoltság jelentősebb települései közé. Az 1560-as években mindössze 52 fejadó-fizetőt írtak itt össze a török hatóságok,

2

8 amiből valami 600-800 lakosra következtethetünk.

2

9 A régiónak, amelyben a helység feküdt, nem volt olyan speciális terméke - mint az alföldi mezővárosokban a szarvasmarha, a Duna-menti mezővárosokban pedig a bor - , amely iránt akár a hódoltságon belül, akár azon kívül jelentős kereslet mutatkozott, és amely így a mezőváros felemelkedését elősegítette volna. Bár visszonylag közel feküdt az Alföldről - Székesfehérváron keresztül - Bécsnek tartó kereskedelmi úthoz, egyelőre semmi jel nem mutat rá, hogy Polgárdi lakosai valami különösen nagy szerepet játszottak volna a rajta folyó árucsere szervezésében és le36