Folia historica 18

IV Szemle - kiállítás, könyvismertetés - Bánkúti Imre: Egy tudományos kiadványsorozat újjáéledése

lentetésével a Magyar Hitelbank tette -, akad támogató a kiadási költségek fedezésére is, sót talán színvonalasabb külsőre is. A művelődéstörténet hosszú ideig háttérbe szorítva élte szerény életét, a politikai történet, az eseménytörténet, munkásmozgalom-történet mögött meghúzódva és megtűrve. Pedig a történettudománynak az ága, amit művelődéstörténetnek nevezünk, legtöbbször föntos, a társadalom felszíne alatt zajló hosszabb gazdasági, eszmei, kulturális, jogi, művészettörténeti stb. folyamatokat vizsgál, amelyek gyakran az eseménytörténetnél is nagyobb hatással szóltak bele az ország, a társadalom életébe. A nemzetközi összehasonlításra és kapcsolatok vizsgálatára a művelődéstörténeti témák kitűnően alkalmasak, hiszen egy-egy régióban és régiók között is a társadalomban zajló folyamatok általában összefüggenek egymással. A sorozat újraindítását azért is szerencsésnek tartom, mert a múzeumok számára jellegüknél, gyűjteményi anyaguknál fogva szinte determinált terület a művelődéstörténet. Ha nemzeti kultúránkat, annak eredményeit, kapcsolódását az európai művelődéstörténeti folyamatokhoz fel akarjuk tárni, akkor múzeumainknak nagyobb intezitással kell a hazai és külföldi tudományos közlemény számára a gyűjteményeik által hordozott információkat napvilágra hozni. Magyarország a nyugati kultúra keleti végvára, a két kultúrkör találkozási területe vol és ma is az, - a román, a gótikkus stílus, a reneszánsz Erdély keleti határáig jutott el -. s a művelődéstörténet feladata a két kulúra találkozását, egymásra való hatását, keveredését vizsgálni. A témák bősége tehát zavarbaejtő és kimeríthetetlen. Bár e néhány sor nem recenziónak készült, de az eddig megjelent kötetekkel kapcsolatban néhány gondolat. A témák egymástól távol esnek, ha időben nem is annyira, s ez a művelődéstörténeti kutatások lehetőségének szinte korlátlanságát bizonyítja. A két első kötet az ország 16-17. századi periódusából, az oly tragikus és a később fejlődést balra fordító évszázadokból való, az egyik azonban gazdasági-jogi-társadalmi folyamatot tárgyal, a másik teljesen eszmei, vallási, tudati témájú. Lehetséges-e magyarországi polgári fejlődés, másrészt nem pusztul-e el a magyarság? Nem lett polgári fejlődés, de a magyarság sem pusztult el, bár irtózatos véráldozatot szenvedett. A harmadik kötet a török inváziót megelőző rcménytkeltő évszázadokat idézi, amikor úgy tűnt, hogy Magyarország a joggyakorlat terén is képes felzárkózni az európai országokhoz. A sorozat életrekeltőinek lelkesedése, hite tiszteletre méltó és támogatást érdemlő. Fel kell azonban figyelmüket hívni néhány alapvető tényre. Mindenképpen szükséges, hogy a kötetek témáját előre megtervezzék és ne a véletlenre bízzák a befutó kéziratokat. Régi tapasztalat, hogy a tudományos munkák megjelenésének elsősorban nem a pénzhiány az oka, hanem a kéziratok, a munkák elkészülésének elcsúszó határideje. Sajnos, nálunk bocsánatos bűnnek számít, ha egy megígért és várt kézirat „csúszik", s esetleg néhány éwcl később készült el. Ezért a ssorozat szerkesztőinek azt ajánlom, hogy évekre előre tervezzenek. Ez a témák és munkatársak körének szélesítését jelenti térben és időben egyaránt. Ha a Magyar Nemzeti Múzeum funkciójához méltóan -, szervezője akar lenni a művelődéstörténeti kutatások irányításának, a munkák megjelentetésének, akkor be kell vonnia más múzeumok, esetleg határainkon kívüli kutatókat is programjába. Ami végül a kritikai megjegyzéseket illeti, ezeket egy újraszülető sorozatnál mindenképpen meg kell említeni, éppen a jövő szempontjából. Idővel talán lehetne a köteteknek tetszetősebb, „eladhatóbb" külsőt biztosítani. De a tipográfia egyenetlenségeket, a néha durva sajtóhibákat (ez a II. kötetre vonatkozik), a személynevek helyesírását még a szerény külső mögött sem szabad megtűrni. Ez méltatlan a Magyar Nemzeti múzeumhoz és a sorozat igényes tematikájához. 321