Folia historica 18

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban

ténő visszavásárlását, a hitelező azonban nem követelhette vissza a kötvény névértékét a megállapított, illetve kisorsolt időpont előtt. Ez az eljárás az államkölcsönöknél jelent meg, aminek oka az államháztartás előre nem látható nehézségeiben rejlett. Később azonban általánossá vált az összes kötvénynél és néhány más kamatozó értékpapírnál is. A hitelező megnyerését célozta az, hogy a kötvényeket kibocsátásukkor névértéküknél alacsonyabb áron jegyezték, s így a kötvénytulajdonos pl. 90 korona befizetésével hozzájutott a 100 korona névértékű kötvény évenkénti kamatához és a majdani névértékben történő visszafizetéshez. A kötvények kamatozása általában 3-7% volt. Az alábbiakban a kötvények történetileg kialakult típusait tekintjük át. a) A törlesztéses kölcsön - mint kamatpapír - a legáltalánosabb kötvénytípus volt, amely kisorsolás vagy meghatározott idő után a tőkeösszeget visszafizette, s addig félévenként vagy évenként rendszeresen kamatozott. Az állam különféle egyéb kölcsönügyletei mellett gyakran nyúlt hitelhez ilyen típusú értékpapírban, de a községek és a magánvállalatok kibocsátásai is leggyakrabban törlesztéses kölcsönkötvényekben valósultak meg. b) A járadékkölcsön eredeti rendeltetése szerint olyan államkötvény, amely kamatozik (járadékot fizet), de a kölcsöntőke visszafizetésére az állam nem vállal kötelezettséget, ellenben azt kiköti, hogy tetszése szerint bármikor földmondhatja, vagy egyszerre visszafizetheti. A gyakorlatban nincs olyan nagy különbség a törlesztéses kölcsön és a járadékkölcsön között, hiszen a törlesztéses kölcsön kötvényei is tetszőlegesen visz szafizethetők a törlesztés ideje alatt. A valódi örökjáradék, a tőkeérték megnevezése nélkül volt kiállítva, és nem értékpapírokban, hanem ún. könyvadósság formájában öltött testet.

3

9 A járadékkötvények esetében az állam vagy visszafizetésre gondolt, vagy arra, hogy kedvező pénzügyi viszonyok mellett, amikor kisebb a kamat, fölmondja a kölcsönt és kisebb kamatozású kötvényeket bocsát ki a régiek helyett. Ezt a műveletet, amelynek révén konvertált kötvényeket bocsátottak ki, konverziónak nevezték. A törlesztéses kölcsön legnagyobb, a járadékkölcsön egyedüli kibocsátója az állam volt, az államkötvények történetét ezért célszerű külön tárgyalni. Az önálló magyar állami kötvénykibocsátások a kiegyezéssel kezdődtek. Az első években a hosszabb lejáratú vasúti kölcsönök mellett inkább rövid lejáratú kölcsönök felvételére került sor kincstári utalványok formájában, majd 1875-től folyamatosan megindult a 6% kamatozású járadékkötvények kibocsátása. Az 1881. évi 32. tc. a már 400 millió aranyforint összértékű járadékkötvények konvertálásáról rendelkezett: 4 százalékkal kamatozó kötvényekre cserélték le azokat. Az államkötvények történetének további fontos állomásait jelentették az 1889-es ún. földtehermentesítési kölcsön törlesztései, és az 1892es koronajáradékok. A különféle költségek - vasutak megváltása, Vaskapu-szabályozás, pénztárjegyek átváltása stb. - miatt állandósultak a kötvénykibocsátások.

4

0 Az I. világháború alatt nyolc kibocsátásban tíz járadék és egy törlesztéses kölcsön kötvényei jelentek meg.

4

1 A háborút követő összeomlás olyan helyzetet teremtett az államháztartásban, hogy külföldhöz kellett pénzügyi segítségért fordulni. A több, külföldi tőkét megcélzó kötvénykibocsátás közül az ún. Népszövetségi kölcsön volt az 1920-as évek legnagyobb szabású kölcsönművelete, amelyből 7 ország vett át különböző összegeket. A kölcsön biztosítására lekötött állami bevételeket a Népszövetség megbízottai ellenőrizték. A kölcsönt jegyezték a budapesti, az amszterdami, a baseli, a genfi, a londoni, a római, a milánói, a New York-i és a zürichi tőzsdén, de mindenütt csak az illető országban kibocsátott kötvényeket.

4

2 A két világháború között inkább törlesztéses kölcsönök jelentek meg, mert irántuk nagyobb volt a kereslet. A II. világháború évei alatt gyors egymásutánban bocsátottak ki ismét államkötvényeket a sürgető pénzügyi feladatok megoldására. Az egyik utolsó háborús kibocsátás, az ún. búzaköt296