Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Péter Katalin: A haza és a nemzet fogalma az ország három részre hullott állapotában

a harmincadhatárok létrejöttével magyarázni. Nyilván van is benne valami. A tudati tényezőknek azonban - úgy tűnik - nagyobb szerepük volt. A két hazában ugyanis a 17. század utolsó felében élők felfogása szerint nem élt két nemzet. Egyetlen magyar nemzet létezéséről tudtak. „Megvalljuk mi is, hogy édes nemzetünknek olyan romlásokat s öldöztetéseket szomorúan értjük s nem kevéssé sajnáljuk, és ha miben édes hazánkra, kegyelmes urunkra őnagyságára következhető romlás és végső veszedelem nélkül succurrálhatnánk, semmiképpen attól magunkat nem vonogatnék..." - írták egyszer az unitárius urak Apafinak, amikor a bujdosók megsegítéséről kért tőlük véleményt.

4

5 „Édes nemzetünk"-höz tartoznak tehát a királyságból kijött bujdosók, akik akkor kapjanak segítséget, ha „édes hazánk" és fejedelmünk, vagyis Erdély nem kerül miattuk veszedelembe. Ezt, a két hazában élő egy nemzetről alkotott felfogást a kortársak sokféle logika szerint és sokszor leírták. És az akkoriak tudtak természetesen arról, hogy Magyarországon „magyar hazafiak"

4

6 vagy egyszerűen magyarok, Erdélyben pedig erdélyiek élnek. De ezt tudták már a széthullás időszakában is. Az arról az időszakról szóló részben idéztem - birtokügygyel kapcsolatban - ezt a szóhasználatot. Aztán a „nemzet" szót használták a legkülönbözőbb értelemben. Érzelmet, büszkeséget kifejező „magyar nemzet" jelentést azonban csak így, a „két hazában élő magyar nemzet" jelentés szerint kapott. Valamilyen „magyar nemzet"-„erdélyi nemzet" szembeállítás vagy akárcsak párhuzamosság nem létezett. Nem létezett szembeállás - éppen a közös nemzet tudata vall erről - a két haza között sem. Voltak politikai ellentétek, sok ellenségeskedés, egy-egy „haza" azonban nem alkotott a politizálásban egységet. Mert a bujdosóknak - hiába mentek Erdélybe - a királyság maradt a hazájuk, és az erdélyiek I. Lipót pártján is az erdélyi haza fiaiként politizáltak. A Cserei-féle, „mindenkor Erdélynek romlása, pusztulása Magyarországból következett" szemlélet

4

7 talán akkor érlelődött, de még távol volt. A két haza tudatával összefüggő politika azonban már ebben az 1686-tal záruló időszakban megjelent. A török kiverése ugyanis még éppen csak elkezdődött, amikor a jövőre tervezett viszonyokról már tárgyaltak. Az Erdélyben uralkodó politikai irányzat a fejedelemség autonómiáját igyekezett fenntartani. Inkább csatlakoztak volna a királysággal azonos státusban I. Lipót császári jogon bírt országaihoz, semhogy a királyság fölényének elismerésével Erdély régi helyzetét a királyi szervezetben elfoglalják. Csak az menti őket, hogy szándékaik semmilyen szerepet nem kaptak. I. Lipót nem miattuk nem állította vissza az ország egységét, hanem azért, mert a hatalmas területű, egységes Magyarország nem illett nagyhatalmi törekvéseibe. Ezek a problémák azonban már nem tartoznak e dolgozat alapkérdéséhez. Az alapkérdést tekintve azt lehetett megállapítani, hogy az ország három részre hullása a 16. század folyamán, illetve ennek az állapotnak hosszú időkre érvényes fennmaradása jelentősen hatott az akkori kortársak haza képzeteire, nemzettudatukat viszont érintetlenül hagyta. A két, keresztény kézen hagyott országrész külön-külön hazává alakult. A hódoltságot - hallgatólagosan - hozzájuk számították. A két hazában viszont a kortársak tudata szerint végig egy magyar nemzet élt. Az eredményhez vezető gondolkodás során több, további vizsgálatot igénylő probléma derült ki. Ezek között kettő látszik különösen fontosnak. Ki kell deríteni a magyarul beszélőkből, illetve a sok magyarországi nyelvet beszélőkből összevont magyar nemzet belső összefüggéseit és alsó társadalmi határát. Ez a három részre hullástól független probléma. A másik szorosan kapcsolódik hozzá. Fel kell mérni a három országrész között volt és az eszmék alakulására minden jel szerint élénken ható gazdasági kapcsolatokat. 27