Folia historica 18

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Cs. Lengyel Beatrix: Veress Ferenc Kemény Gábor portréja fotokerámián

ső titkos tanácsossá nevezte ki. 1888. október 23-án, Ajnácskőn (Gömör-Kishont vármegye) hunyt el.

1

0 Veress Ferenc fényképész, a tál készítője A felvétel készítőjét, Veress Ferencet, szerencsére ma már kevésbé kell bemutatnunk, mint néhány évvel ezelőtt. Hála a Gödöllői Galériában megrendezett emlékkiállításnak és az akkor publikált kiadványnak, Fejős Imre életút ismertető cikkének, valamint a Veress egyes műveit bemutató tanulmányoknak, s a Legújabbkori Történeti Múzeum időszaki kiállításainak, amelyeken gyakran szerepeltek képei. Csupán a teljesség kedvéért szentelünk néhány sort munkássága általános ismertetésének, hiszen cikkünk egyik alapvető célja éppen tevékenysége egyik fontos, eddig kevésbé előtérben lévő részének bemutatása. Veress Ferenc 1832. szeptember l-jén született. Tanulóévciről bizonytalan, egymásnak ellentmondó adatokkal rendelkezünk. Az bizonyosnak látszik, hogy eredetileg aranyművesnek készült, s első fényképezőgépét 1850-ben édesanyjától kapta ajándékba. Bizonyíthatóan közeli baráti kapcsolatban állt az erdályi fényképezés úttörőivel: Apor Károllyal, a fiatalon elhunyt Kornis Zsigmonddal, Mikó Imrével. 1853 őszén nyitotta meg Kolozsvár és Erdély első hivatalos műtermét. Barátsága az Erdélyi Múzeumot alapító Mikóval „százával hozván" neki a megrendelőket, lehetővé tette élete anyagi megalapozását. Különféle technikákkal kísérletezett egész munkássága folyamán, autodikadta módon sajátítva el mindent, még a tanuláshoz szükséges nyelveket is. 1855ben készítette el első albumát Erdély nevezetesebb személyiségeiről. Ennek jövedelméből és Mikó támogatásával jutott cl ebben az esztendőben Münchenbe és Párizsba. 1856-ban készült első jó minőségű életnagyságú fényképnagyítása. 1858-ban nősült, Kolozsvár legismertebb nyomdatulajdonosának lányát, Stein Josefát vévén feleségül. 1858 végéről ismerjük első vizitkártya nagyságú felvételeit. 1859-ben publikálta első cikkét a fényképezésről, s ugyanebben az évben készült első felvételsorozata Erdély nevezetességeiről, már ekkor száraz eljárással. 1861-ben új, műteremmel bővített házat építtetett a Sétatér utcában, amelyet 1868-ban bővíttetett emeletessé. Vendégszerető, pezsgő szellemiségű házában, műtermében gyakran fordultak meg neves személyiségek. 1865-ben megválasztották az Erdélyi Múzeum hivatásos fényképészének. 1867-ben ismét párizsi utat tett. 1868-tól, új műtermében új eljárásokkal kísérletezett, többek között az alább ismertetendő email-collodiummal. 1871-ben Münchenbe utazott. Az 1870-es években több albumot állított össze, részben Kolozsvárt, részben Erdélyt ábrázoló fotóiból. Ezidőtől folyamatosan, egészen haláláig, leginkább a színes fényképezés problémája foglalkoztatta, számos Ígéretes kísérlete eredményét az 1889-es párizsi kiállításon tette közzé. 1881-1882-ben a Kolozsvári Tudományegyetemen mint fényképész magántanító tartott előadásokat. 1882-1888 között megjelentette, szerkesztette és részben írta a Fényképészeti Lapokat, az első magyar nyelvű szakközlönyt. 1890-ben műtermét Kató József vette át. 1916 április 3-án hunyt el Kolozsvárott. Munkásságát találóan jellemzik Fejős Imre szavai: „...kutató szellemmel párosult művészi alkotóösztön, melyeket kitartó munkaszeretet támogatott".

1

1 Veress a fotokerámia készítéséről Veress a fotokerámia technikájának ismertetésére három, egymással összefüggő cikksorozatot jelentetett meg lapjában, a Fényképészeti Lapokban 1882-1884 között.

1

2 E cikksorozatában az alábbi módon határozta meg a fotokerámiákat: „A pyrophotographia minden ága a porczellánföstés minden ágával egyesítve teszi a photocheramikát. A photocheramikus nem csak mindennemű képet tud többféle anyagból készült különböző edényekre s üveglapokra fényképezni, hanem az edényeket, melyekre a képeket húzta fösteni, aranyozni, tehát díszíteni s végül azokat ki is tudja égetni."

1

3 278