Folia historica 18

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Cs. Lengyel Beatrix: Veress Ferenc Kemény Gábor portréja fotokerámián

Cs. Lengyel Beatrix: Kemény Gábor portréja Veress Ferenc fotokerámiáján „... a pyrophotographiai kezelésmód minden más nemű fényképészeti módszert felülmúl, s egy valóban jól sikerült porczellánkép, minden más módon készült fényképeknek valóságos koronája." - idézi Lemlinget Veress Ferenc, a fotokémia készítését ismertető első cikksorozata elején.

1 Majd így folytatja: „E képek kitűnő tisztáságuk s finomságuk mellett - ha el nem törnek - évezrekig megmaradnak. Ezeket felbontani vagy színűkben meghalaványítani nincs hatalmában sem a nap sugarának, sem 700° heves tűznek. A hol ilyenek vannak az a város, az az országrész elsüllyedhet s évezrek múlva, ha ismét felszínre kerül (pl. ásatás alkalmával) a pyrophotographia valamely épen maradt edényen vagy üvegen, akkor is oly élénk és tiszta maradt, mint amilyen akkor volt, midőn az égető kemenczéből kikerült." E különleges, a többi fényképészeti eljárástól megjelenésében merőben elütő, technika ránk maradt darabjainak többsége valóban kitűnik részletgazdagságával, finomságával - és természetesen - szokatlan, különös megjelenésével a többi fénykép közül. Tálon, poháron, ékszertartón, teás- és kávéskészleten, virágcseréptartó kaspón, medailonon egyaránt találkozunk vele. A mind intenzívebb hazai fotótörténeti kutatás azonban eddig kevéssé foglalkozott e sokszor különlegesen szép darabokkal. Ennek oka egyrészt, hogy a fotokerámia készítésének technikája nálunk szinte teljesen feledésbe merült. Másrészt - mint oly' sok más esetben -, ezek a tárgyak két szakterület - a porcelángyártás és -festés, valamint a fényképezés - határán találhatók, s talán ezért, egyik terület kutatóinak figyelmét sem vonták eléggé magukra. Ez a mellőzöttség, határterületiség kezdettől kíséri e tárgyakat és készítőiket. A tál története A Magyar Nemzeti Múzeum kerámia gyűjteménye három Veress Ferenc szignóját viselő fotokerámiát őriz. A most bemutatásra kerülő, Kemény Gábor bárót ábrázoló tálon kívül egy erdélyi népviseletekbe öltözött lányok képeivel díszített virágtartó kaspót, s egy, a királyi családot megörökítő felvétellel díszített tányért.

2 A Kemény Gábort ábrázoló tálat a Nemzeti Múzeum 1949-ben, az akkor megszüntetett Országgyűlési Múzeum gyűjteménye darabjaként kapta. „A Parlamenti Múzeumból elhozott tárgyak jegyzéke"

3 így szerepelteti: „22. Tál, talpas, porcelán, közepén szakállas magyar ruhás férfi fényképével állatos keretdíszben, virágos talppal. Mag.: 10 cm., átm.: 22 cm., talpátm.: 11 cm."

4 A tálon ma is látható a régi leltári szám: 13832. A Nemzeti Múzeum Adattárában található az Országgyűlési Múzeum egykori leltárkönyve, amelybe Fejős Imre eképpen jegyezte be a tárgyat: „Kemény Gábor br. földmívelésügyi minister arcképével ellátott talpastál, porcelán. 20.- Pengő; 36/1939. gyar. szám." Az ugyancsak az Adattárban lévő gyarapodási naplóból tudjuk, hogy a talpas tányért Farkas Jenőtől vásárolták 1939. április 19-én. Sajnos az Országos Levéltárban őrzött egykori múzeumi levelezésben nem találtunk részletesebb információt az egykori eladóra és a tárgy korábbi történetére vonatkozóan.

5 A tál talpas voltára e forrásokon kívül, ma már csak az alján található bemélyedés utal. 1961-ben, amikor új, nemzeti múzeumi leltári számot kapott (1961.1806.), a bejegyzés már nem említette a talpat, amely valószínűleg 1956-ban, a lapidáriumban tűnt el, semmisült meg (?), számos más értékünkkel együtt. A tál az ókori görög vázákra emlékeztet, amelyeknek másolatai éppen a múlt század hetvenes éveiben váltak divatossá. Miután a tál talpa nincsen meg, nem tudjuk megha273