Folia historica 18
III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Dózsa Katalin: A Kunsthistorisches Museum Monturdepot gyűjteményének ún. nagy gyászruhája s annak magyar vonatkozásai
1979-ben, New Yorkban a Metropolitan Musem által rendezett „The Imperial Style: Fashions of the Hapspurg Era" című kiállításon az egyik gyászruhát a főkötővel és a maszkkal kiállították. Ekkor Stella Blum, a Costum Institute vezetője megállapította, hogy a ruha az 1880-as évek végéről származik. 4 így elképzelhető, hogy Erzsébet apja, vagy Rudolf halála után viselte. 5 Mindhárom ruha szerepelt az 1983-ban Halbturnban (Féltorony) rendezett „Uniform und Mode im Kaiserhof" című kiállításon, amelyet a nagy sikerre való tekintettel 1989-ben Halbturnban megismételtek „Kaiser's Rock" címmel. A kiállítások katalógusában 6 a fekete moiréruha fényképét is közölték, de újabb adatokat, feltételezéseket nem. Ezután kölcsönözte a Magyar Nemzeti Múzeum az ún. nagy gyászruhát az 1992. május 18-án nyíló, „Erzsébet, a magyarok királynéja" című kiállításunkhoz, s úgy terveztük, hogy a Rudolfhoz kapcsolódó blokkban fogjuk elhelyezni. A kiállítás rendezése előtt Bécsbe utaztam, megnézni a kölcsönkért ruhákat, s ekkor rájöttem, hogy elképzelésem hamis volt, ezt az ún. nagy gyászruhát Erzsébet nem hordhatta 1889 körül, mert szabása a hetvenes évekre jellemző! A datálási zavar megfejtése egyszerű: a new yorki kiállításon nem a moiré, hanem az atlaszselyemruha volt bemutatva! így hát a mi katalógusunkban 7 már óvatos voltam, s azt írtam, hogy a ruhát majd a kiállítás rendezése közben fogjuk meghatározni! S valóban, a méretre csináltatott bábun 8 a ruha gyönyörűen redőzhető volt, de csak turnürpárna nélkül! így megelevenedett az eredeti forma: keskeny vállú, hosszú, sima ujjú, hosszított, elöl gombolt derék, a csípőnél redőzéssel, oldalt szögletes lebenyekkel, szűkebb, hátul enyhén domboruló, szalagcsokros uszályos szoknya. Ekkor már „gyerekjáték" volt 1876-1879 közé datálni. Az analógiák keresése közben a főkötőhöz 9 hasonlót is találtunk 1878-ból. Úgy véltük tehát, hogy a legvalószínűbb, hogy Erzsébet 1878-79 körül, apósa halála után viselte ezt a ruhát. S ekkor ért bennünket az igazi meglepetés! Alphonse Masson: „Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál" című Zichy Mihály festménye után készült rézkarcán megdöbbenve fedeztük fel ugyanazt a főkötőt, s egy nagyon hasonló öltözéket! A rajzon a ruha felsőrészét bársonykabátka takarja, de oldalt látszanak a lebenyek és főleg a szalagcsokros uszályos szoknya, amelyet a fényes zsett helyett paszomány és rojt díszít. TUdjuk, hogy Erzsébet Deák ravatalánál a korabeli leírások szerint a „gyász nemtöje"-ként jelent meg, ami növekvő népszerűségét csak fokozta. A magyar állam hivatalosan felkérte Zichy Mihályt, hogy örökítse meg az eseményt. 1 0 A művész ekkor Párizsban élt, így nem valószínű, hogy a megható jelenetet személyesen látta volna. Látnia kellett azonban ezt a ruhát és a főkötőt, amit a feladat elkészítése érdekében megmutathattak neki, de legalább egy hiteles fényképet kellett ismernie! Nincs okunk feltételezni, hogy a megdöbbentő hasonlóságnak más oka lenne. Igaz, a divatlapokban az első turnűr nélküli modellek 1876 májusában jelentek meg, Deákot pedig 1876. január 31-én ravatalozták fel. Viszont tudjuk, hogy amikor divatlapok a nagyközönséget az újdonságokról tudósították, az igazán elegáns cégek előkelő vevőik számára már eladták új modelljeiket. Ezért néhány hónappal a divatlap mindig „késik". Az is érthetővé válik, hogy a királyné ruhája „fényes": egyrészt Deák nem volt közeli hozzátartozó, másrészt Erzsébet nem hivatalosan jelent meg a ravatalnál. Zichy Mihály viszont valószínűleg éppen a gyász közismert előírásai miatt mellőzte a fényes díszítések ábrázolását, az egyébként meglehetősen nagy pontossággal ábrázolt ruhánál. Egyértelműen leszögezhető tehát az a végkövetkeztetés, hogy az ún. nagy gyászruhát Erzsébet királyné viselte Budapesten 1876. január 31-én Deák Ferenc ravatala alkalmával. 271
