Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Péter Katalin: A haza és a nemzet fogalma az ország három részre hullott állapotában

támadt fel. Nagyon tudatosan irányíthatták részint az uralkodó, részint a rendek oldaláról. Az országrészek összetartozásának tudatát kívánták vele erősíteni. Az összetartozás tudatát pedig a Szent Koronához fűzött eszmék azért erősíthették, mert a középkortól örökölt tartalmukat csak kicsit kellett megváltoztatni ahhoz, hogy az országegység gondolatát fejezzék ki. A középkor végén ugyanis - úgy, ahogyan Werbőczy összefoglalta - a Szent Korona az „ország" szimbóluma volt. Az ilyen értelemben vett országot pedig a nemesség alkotta. Ők voltak a „korona tagjai".

3

0 így a koronázással, akárki helyezte is ténylegesen az uralkodó fejére a jelképes tárgyat, a rendek koronázták meg a királyt. Ez az értelmezés - bizonyos módosulásokkal - élt a századfordulón, majd valamivel később is. Az Országegység és a Szent Korona összefüggésének eszméje emellett született meg. Röviden úgy lehet összefoglalni, hogy az „ország" vagy „regnum" mindig is többjelentésű fogalmát - a koronára vonatkoztatva újra kezdték földrajzi értelemben használni.

3

1 A Szent Korona az egész, közigazgatási határokkal felszabdalt Magyarországot, vagyis a teljes magyar királyságot jelképezi a századfordulón feltámadt értelmezés szerint. Hozzátartozik tehát a fejedelemség is vagy a hódoltság. Ennek a gondolatnak bonyolult előzményei voltak, de érzelmeket és politikát mozgató ideológiává a századfordulón vált. A koronához kapcsolt eszmékkel fogalmazták meg az ország egyesítésének, illetve a török kiverésének a programját a Szent Koronával megkoronázott király uralma alatt. Erdélyben viszont egyelőre nem találtam a program nyomát. Úgy tűnik, mintha ott a Szent Koronához fűzött országegyesítő eszméket nem fogadták volna el nagyon sokan. Akadályként talán fel lehetne tételezni a Szent Korona katolikus jellegét, ha az eszmét terjesztő könyvek közül kettőnek is a szerzője, Révay és Lackner, nem lett volna evangélikus. Az ő tevékenységük ezen a téren azt mutatja, hogy a protestantizmussal a Szent Korona eszméje összefért. Valahol másutt kell tehát lennie a magyarázatnak. Most úgy tűnik, az erdélyiek magatartása fog majd nyomra vezetni. A fejedelmek királyságbeli harcait ugyanis nem kevesen bizonyos tartózkodással szemlélték. Kérdés, hogy vajon a Szent Koronához a századfordulón kapcsolt eszmék nem azért maradtake Erdélyben visszhangtalanok, mert nem keltett rokonszenvet maga a program, a két, keresztény kézen hagyott országrész egyesítése, illetve a török kiverése a királyok uralma alatt. A probléma további kutatásokat igényel. Egyelőre tehát távolról sem látszik bizonyosnak az, hogy Erdély és a királyi Magyarország politikusai a közös haza tudatából származó következményeket azonosan ítélték volna meg. Eléggé bonyolult feladat lesz tisztázni a valódi tényállását. Ennek a dolgozatnak az alapkérdése azonban nem érint ilyen távoli ügyeket. Nagyon sok további kutatást sem igényel. Mert minden jel arra utal, hogy a hazáról és a nemzetről volt tudatot tekintve az előző időszakhoz képest nem következett be változás. A közigazgatási határok ellenére egyetlen hazában a századfordulón is egy nemzet élt. Ahogyan Bocskai harcai idején a királyságbeliek Erdélybe írták: a „magunk nemzetéből" van Bocskai István személyében közös uralkodójuk.

3

2 Vagy ahogyan Bethlen Gábor hangsúlyozta: azért hívták segítségül a magyarországi urak, mert az „ő vérükből született".

3

3 Az egyetlen hazában élő egy nemzet tudata tehát a századfordulón változatlanul megvolt. Változatlanul maradt viszont az előző időszakkal kapcsolatban már jelzett nemzettudat-probléma is. Az, hogy a magyarul beszélő magyar nemzet tagjai hogyan érzékelték kapcsolatukat a nem magyar anyanyelvű magyarországiakkal. Mert ezek az utóbbiak kétségtelenül a magyar nemzethez tartozónak tekintették magukat. A legékesebb bizonyítékokat ebben az ügyben már felsoroltam, a német anyanyelvű magyarok, Ber24