Folia historica 18

II. Forrásközlések - új szerzemények - Kiss Erika-Őze Sándor: A Nemzeti Casino serleglakomái

Ilyen tárgy serlegünk is, s ez a magyarázata „hangsúlytalanságának", s talán ez eltű­nésének is egyik oka. A történettudomány állásfoglalásának historiográfikus értékelésével a Széchenyi­kérdés kapcsán többen foglalkoztak. Elég, ha csak Varga Zoltán vagy Gergely András nevét említjük. 2 0 Az előbbi az I. világháborúig tekintette át részletesen az irodalmat, utóbbi pedig nagy vonalakban máig értékelte a szakirodalmat. Széchenyi személyiségé­nek, az általa betöltött szerep értékelésénél a történettudomány módszertani, adat­anyagi felkészültségét és szemléletmódját is figyelembe vették, valamint adott kor adott történészének beállítottságát, érdeklődését. Gergely András említi, hogy a kul­tusz minden korban erősen kapcsolódik a tudományos megítéléshez, de annak egy al­sóbb rétege, más jellegű vonulataként jelenik meg. A tudomány más eszközökkel dol­gozik. Egyfajta öncélúságra törekszik, megpróbálja minimálisra csökkenteni a témával szemben fellépő emocionális reflexeket. A kultuszt is befolyásolják a tudományos eredmények, ezek azonban a kultuszt alkotó sok vektor közül csupán egy elemet alkot­nak, a döntő többség lehet a korhangulat, csoportmentalitás és az aktuálpolitika mani­pulációja. 2 1 Mindig a szituáció dönti el, melyik irányba mozdul ki a megítélés. Erős befolyásoló tényező maga a történelmi személyiség is. Széchenyi alakja nem volt alkmas egy Kossuth vagy Rákóczi méretű kultusz kialakításához. Arisztokratizmu­sa, vívódó hajlama, többrétű gondolkodása, ironikus stílusa, tömegellenes, humanista individualizmusa, nagyközönség előtt ellentmondásosnak tűnő politikai magatartása nem tette erre alkalmassá. A vele állandóan párhuzamba állított Kossuth kultusza po­pularizáltabb volt: az olcsó, plakátszerű nyomatok ott függtek a szegények házainak fa­lán, alakja megjelent kerámián, falvédőn, üvegen, varrottasokon. Tüdunk ugyan Szé­chenyi-figuráról, amely mézekalács-mintán szerepel, de nem ez a jellemző. Az ő neve a szabadságharccal sem annak idején, sem később, nem fonódott úgy össze, mint a száza­dot végigélő, önmítoszára is gondot fordító Kossuthé. A Nemzeti Kaszinó Széchenyi-lakomáinak lefolyása nyolcvan éven keresztül szinte változatlan volt. A francia nyelvű étlapokat a tíz-tizenöt fogásról és az évente változó borokról a másnapi lapok közölték. Ami nem változott, az a mindig tokajival töltött serleg, és a második fogás után elmondott konzervatív stílusú, méltóságteljes hangvéte­lű beszéd. A résztvevők létszáma is különböző, volt, hogy elérte a háromszázat is. A la­komákon mindig a legelőkelőbb közéleti és politikai személyiségek vettek részt. Volt év, amikor a Wekerle-kormány majd' egész miniszteri grnitúrája szerepelt a névsorban. Külföldi diplomáciai testületek is képviseltették magukat, s a gyakran megjelenő kül­földi magas rangú vendégek tiszteletére is mondtak beszédeket. Sőt, amikor a társaság oly méltónak találta Zichy János gróf serleg-beszédét, még egy lakomát rendeztek szá­mára, ahol Beöthy Ákos mondott méltató beszédet Zichy János és Széchenyi tevékeny­ségéről. A lakomákon elmondott beszédek húsz-harminc percig tartottak és ez meg is hatá­rozta műfajukat. Rövid megemlékezést és a jelenkorra vonatkozó néhány kiemelt pár­huzamot tartalmaztak. Mégis nagyon hasonlóak. Tanulságos ebből a szempontból az első, 1864. február 1-én tartott lakoma szövegét megvizsgálni. A beszédre Weckheim Bélát kérte fel a Széchenyi-család 2 2. Már csak heten voltak je­len a negyvennyolcak közül, akik 1827-ben a Nemzeti Kaszinó felállítását tervezték. A lakomát a Kaszinó akkori igazgatója, gróf Szapáry Antal rendeztette. A sorban egy­másba nyíló három terem asztalai mellett 150 vendég foglalt helyet: a tudomány, az irodalom legjelesebbjei, parlamenti és közéleti nagyságok. A lakoma közepén az el­nöklő báró Wenckheim Béla tokaji borral töltötte meg a billikomból társai poharát, majd elmondta beszédét. A beszéd után néma csendben ürítették ki kupájukat a részt­228

Next

/
Thumbnails
Contents