Folia historica 18

II. Forrásközlések - új szerzemények - Basics Beatrix: Egy magyar történelmi faliképsorozat a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében

nult, majd Budapesten rajztanárkodott. Kovács Ágoston a képzőművészeti Főiskolán tanult, s elsősorban az akvarell műfajában ért el sikereket. A többiek tanulmányaikat hasonlóképpen többnyire Münchenben folytatták, itthon a Képzőművészeti Főiskolán (Szent-Istvány Gyula), az Iparrajziskolában (Helbing Ferenc), vagy a Benczúr-féle Mesteriskolában (Hegedűs László, Raksányi Dezső). Később ők maguk is tanítottak (Sándor Béla, Szent-Istvány Gyula, vagy Helbing Ferenc, akit a lexikon is a modern alkalmazott grafika egyik kialakítójaként tart számon). Bár festőként dolgoztak elsősorban, a grafika műfajával mindegyikőjük megpróbálkozott, általában sikerrel. A sorozat keletkezésének történetéről, a megbízás eredetéről nem ismerünk adatokat. A századforduló idejéről, vagy a 20. század első évtizedeiből viszonylag nagy mennyiségben áll rendelkezésünkre hasonló jellegű anyag. Gyakoribb azonban, hogy egy-egy nagyméretű litográfia vagy fénnyomat egy kompozíción belül mutatja be például nagy nemzeti uralkodóinkat, esetleg uralkodásuk egyes eseményeivel bővítve. Ezek azonban minőségben messze elmaradnak az itt tárgyalt sorozattól. Ez az együttes bár nevében is jelezve iskolai oktatási segédeszközként született, mégis a már említett 19. századi „képcsarnokokkal" albumlapokkal, sorozatokkal van legszorosabb rokonságban. Az egyes témák kiválasztása is ezt erősíti meg: ezeket a 19. század folyamán mindvégig sokat ábrázolják, mind grafikában, mind pedig festményeken, s a legnépszerűbbek közé tartoztak. Az egyes művészek önálló sorozatai, az albumlapok, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat műlapjai, vagy a Vasárnapi Újságban rendszeresen megjelenő történelmi esemény-illusztrációk mind hasonló, illetve azonos tárgyakat örökítettek meg.

1

0 Céljuk a nemzeti történelem dicsőséges vagy tragikus eseményeinek bemutatása volt, szoros összefüggésben a korabeli történelmi-politikai eseményekkel. Hogy ez mennyire fontos törekvés volt az egész 19. század folyamán, jelzi, hogy még a 20. század második évtizedében is létrejöhetett egy ilyen sorozat. Bár nem az előző század „nagy műfajaként", a történelmi festészet illetve grafika pályázatokon, a nagyközönség előtt megjelenő példájaként, de mint iskolában fölhasználandó didaktikus-illusztráló célú képek sem megvetendő hatással bírhattak ezek a darabok: talán még eredményesebben kelthették föl a nemzeti múlt iránti érdeklődést egy ifjabb generációban. Ezt a célt szolgálta a formai megvalósulás is. Stílusuk a századelő magyarországi szecessziós törekvéseinek jegyeit hordozza magán. Az egyes lapokra az erős kontúr, élénk színek alkalmazása, hangsúlyozott dekorativitás jellemző, többségük jó színvonalú munka, ha nem is a korszak legkiemelkedőbb alkotóitól, de a grafika műfajának olykor mesteri művelőitől. Mindezek művészettörténeti szempontból is értékes kor- és művelődéstörténeti dokumentummá teszik a Magyar Történelmi Képcsarnok történelmi faliképsorozatát. Jegyzetek 1 Német iskolai faliképek 1880-1980 között - Deutsche Schulwandbilder zwischen 1880 und 1980 - Kiállítás a Duisburgi Egyetem Általános Főiskolai Karának iskolatörténeti gyűjteményéből - Ausstellung aus der Schulgeschichtlichen Sammlung der Universität Duisburg Gesamthochschule. Veszprém-Duisburg 1989. 2 Geiger J. P. N.: Magyar és Erdélyország története rajzolatokban. 1842-44. 3 A litográfiák leltári számai: MTKCs, 59.1035, 59.1036, 59.1037, 59.1038, 59.1039, 59.1040, 59.1041, 59.1046, 59.1044, 59.1043, 59.1048, 59.1047, 59.1050, 59.1051, 59.1052, 59.1054 220