Folia historica 18

II. Forrásközlések - új szerzemények - Kovács S. Tibor: A hegyestőr (Egy speciális szúrófegyver története)

A grazi hadszertárban őrzött pallos-hegyestőr, valamint Bethlen Ferenc hegyestőre azt bizonyítja, hogy a 16. század végétől, 17. század elejétől megindult az a folyamat, amely során a hegyestőr a korabeli magyar szablya keresztvasával és markolatával készült. A 17. század közepe táján már ritkán találunk olyan hegyestőrt, amely ne a fent elmondottakat követné.

6

1 Ennél a fegyvernél a penge háromélűvé vált, s így könnyebb lett, de nem vesztette el szilárdságát.® Ez a penge a korábbi típusokhoz képest hoszszabb kivitelben készült. 1620-ban Bethlen István még elengedhetetlenül fontosnak tartotta a kopját a lovas számára. Néhány évtizeddel később Zrínyi Miklós így nyilatkozott: „...kopja a lovas kezében semmirekellő".

6

3 A hosszabb pengéjű hegyestőr az egyre inkább mellőzött kopját is pótolhatta. Ez a folyamat a 18. század elején csúcsosodott ki, mikor is már gyakoriak az 1300-1500 mm pengehosszúságú példányok.

6

4 A 17. század második felének tárgyi emlékanyagában és az írott forrásaiban már nagy számmal találunk ilyen fegyvereket. E típus virágkora a török kiűzésének idejére tehető. 1686-ban , Buda ostromakor, Ottlik György jeles haditettet hajtott végre, „meghegyestőrözött" egy török lovast és tőle hadilobogót zsákmányolt.

6

5 A történetíró Cserei Mihály az 1690- zernyesti csatában használta ezt a fegyvert, mint írja: „...űzőleg viszem vala a hegyes tőrt az német után".

6

6 A korszak jellegzetes hegyestőrét a 10. képen vehetjük szemügyre.

6

7 Az aranyozott ezüstből készült keresztvas a végei felé fokozatosan keskenyedik, a markolattüskék igen hosszúak. A markolat bőrrel bevont, a kupak felé keskenyedő. A lapos, ferdén levágott markolatkupak egybeépült a csipkés szélű, vésett gerinclemezzel. Ennek a tetejébe a G. B. D. L. betűket és az 1695-ös évszámot vésték.

6

8 A hegyestőr pengéje háromélű, a lapokban a nap, a hold és egy csillag maratott, aranyozott képe látható. A hüvely torkolatverete is aranyozott ezüstből készült. A felkötőpántok kettős tagozódásúak, rajtuk öt- és hatszirmú virágok vannak, a saruveret három taggal lezárt. A 17. század második felében előfordult olyan hegyestőr is, amin megtalálható a főleg lengyel területen gyakori hüvelykujjgyűrű, és megvan a keresztvas egyik végét a markolatkupakkal összekötő lánc is.

6

9 Míg a 16. századi inventáriumok és hagyatéki leltárak csak a hegyestőrök számát, díszítését emelik ki, addig a 17. századi források ennek a fegyvernek már több változatát említik. Sokszor találkozunk magyar és török hegyestőrrel, amely mellett olykor előfordul a német változat is. Gyakran említik a dokumentumok a koszperd, stillét, valamint a spádé formájú hegyestőrt.

7

0 Amikor a források magyar hegyestőrről beszélnek, azalatt a 10. képen látható fegyvert értik. A 8. és 9. képek - bár ez utóbbi típus kisebb számú - ábrázolják a gyakran említett török hegyestőrt.

7

1 Petróczy Nagymihali Ádám 1671-ben kelt záloglevelében és a munkácsi vár 1684-es inventáriumában fordul elő a német változat.

7

2 Ilyen fegyver lehet a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárában őrzött darab. A tárgy háromélű pengével készült, markolatgombja madárfej alakú, markolata agancsból készült. A bonyolult markolatvédő kosár és keresztvas a nyugati tőrkardokra emlékeztet. A fegyver eredetét egyébként megerősíti a markolat alatt elhelyezkedő kis pajzs német felirata is.

7

3 Spádék a 17. század elején már előfordultak Nyugat-Európában. A korabeli tőrkardoknál rövidebb, három vagy négyélű pengével készültek. Ezeken a fegyvereken a korábbi bonyolult markolatvédő kosár már sokkal egyszerűbbé vált.

7

4 Egy 1604-ben kelt levélben a következőket olvashatjuk: „Az minémű kosperdet, avagy spádát a Rain gróf énnékem adott ajándékba."

7

5 így valószínű, hogy a koszperd formájú hegyestőr olyan fegyvert jelent, aminek a markolata és pengéje spádéhoz hasonló. Zrínyi Miklós is koszperdet ajánlott a lovaskatona kezébe.

7

6 A stillét eredetére a stilleto- magyarul tőrt jelentő - olasz kifejezés ad magyarázatot. A 17. században a stillét viszonylag rövid pengéjű, általában háromélű fegyvert takart. Egy Bécsben őrzött példány markolat193