Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Péter Katalin: A haza és a nemzet fogalma az ország három részre hullott állapotában

Most azonban érzelmeknél, rokonságnál, értelmiségiek költözésénél, de még a kettős adózásnál is reálisabb tényező derült ki. Az nevezetesen, hogy a három részre hullás során nem húztak fel vámhatárokat. Fráter György egyszer tett rá kísérletet, de azonnal vereséget is szenvedett. Az 1548-i országgyűlés kimondta: szüntessék meg az általa Varranón, Szepsiben, Jászón és Tbrnán felállított harmincadhelyeket.

1

0 Éppen úgy jártak el az urak, ahogyan 1570-ig minden alkalommal: Nem engedték megakadályozni az országrészek közötti érintkezést. 1527-ben, János és Ferdinánd első szerződése alkalmával tettek először ilyen értelmű intézkedést, holott akkor még az ország feldarabolódása nem volt sejthető. Akkor azt szögezték le, hogy mindkét fél hívei akadálytalanul bírhassák javaikat.

1

1 Aztán, jóllehet, minden változott, ehhez az alapálláshoz ragaszkodtak. Nem volt egyszerű, úgyhogy az elvet többször meg kellett ismételni. Ahogyan 1565-ben Szatmáron Miksa és János Zsigmond biztosai leszögezték: a magyaroknak Erdélyben, az erdélyieknek Magyarországon kölcsönösen lehetnek birtokaik és jövedelmeik.

1

2 A törökkel szemben hasonló intézkedésre nem volt szükség. Feltehetőleg azért maradt el, mert a muzulmánok a hódoltságon kívül nem is törekedtek birtokot szerezni, a keresztények birtoklását viszont a hódoltságban hallgatólagosan elismerték. Annál több szó volt a kereskedők szabad járásáról; a törökkel kötött valamennyi béke tartalmazta, valamint a két király szerződései. Kimondta János és Ferdinánd 1531-i fegyverszünete: „a kereskedők és a követek" szabadon járhatnak a két király területein.

1

3 Aztán 1570-ig megismételte valamennyi szerződés. Ugyanígy mondta ki az első török béke 1547-ben: a kereskedők a vámok megfizetése után szabadon vihetik áruikat.

1

4 Majd valamennyi magyar-török béke megismételte. Vámon egyébként itt nem a harmincadhoz hasonló, határon szedett járandóságot, hanem a hódoltságon belül sok helyen, Bátaszéken, Mohácson, Pécsett is kirótt terhet kell érteni. A közigazgatási határok ezek szerint 1570-ig gazdaságilag nem osztották három részre Magyarországot. Ez a tény - sok hasonlóval együtt - nyilván egyben ok és okozat. Mert a kortársak az egész országot egységben látták, és elképzelhetetlen volt számukra, hogy ne közlekedjenek vagy birtokoljanak bármelyik részében - legalábbis hivatalosan - akadálytalanul. És az ország egységének tudata nem múlt el, hiszen amennyire a háborúk engedték - akadály nélkül mozogtak a régi határok között. Hazán pedig nem valami ködös, csak az érzelmeikben létező fogalmat értettek, hanem ezt a közigazgatási határokkal felszabdalt, de lényegében egységes országot nevezték így. Sok tény éltette az országrészek összetartozásának tudatát, de valószínűleg azért nem szakadt meg, mert az egyes elemeket a gazdaság szálai - minden politikai eseménnyel szemben - összetartották. A szálak erejét természetesen nem szabad túlbecsülni; bizonyosan nem hoztak létre az elméletekben nemzeti piacnak nevezett képződményt. Különböző gazdasági kapcsolatok azonban behálózták az egész országot, így mutatja Debrecen példája 1548-49-ben, amikor még földesúri fennhatóság alatt állt, vagyis későbbi nagy jelentőségét nem érte el. A városi jegyzőkönyv adatai alapján kiderül, hogy a debreceniek összeköttetései akkor Krakkóig és Bécsig értek. Itthon Kolozsvár, Pozsony és a hódoltsági Tolna voltak mozgásukban a legtávolabbi pontok.

1

5 Debrecen példáját azonban nem bizonyítéknak, hanem próbának tekintem. Mert jól mutatja, hogy a szerződésekben követelt szabad mozgás mögött rejtőztek valódi igények, az egész országot behálózó összeköttetések. Ezekről viszont nagyon keveset tudunk. Részletes statisztikák elemzik évtizedek óta a 16. századi Magyarország külkereskedelmi kapcsolatait, de az egyes országrészek közötti forgalom mindeddig nem kapott kellő figyelmet. Az ilyen irányú kutatás azonban éppen amiatt nehéz, amiért szükség lenne rá. Nem voltak harmincadhatárok, tehát nincsenek a forgalmat tükröző harmincad-kimutatások sem. Nyilván nem véletlen, hogy egyedül a hódoltsági forgalomról tudnak valamit, mert az ottani vámok után maradtak egyes helyeken feljegyzé18