Folia historica 18

II. Forrásközlések - új szerzemények - Kovács S. Tibor: A hegyestőr (Egy speciális szúrófegyver története)

gyártottak osztrák és délnémet műhelyekben. A fent tárgyalt hegyestőr-típus nagy része véleményünk szerint Magyarországon és Erdélyben készült, de néhány darab esetén nem kizárt a lengyelországi készítési hely sem. Egy 1565. előtti portrén Francesco De Medicit hasonló formájú oldalfegyverrel örökítették meg. így az sem le­hetetlen, hogy a török motívumanyag itáliai közvetítéssel is eljuthatott az említett or­szágokba. 3 9 A két hegyestőr pengéje nem gerincéles, hanem rombusz átmetszetű. A 3. képen sze­replő fegyver pengéjébe a 16. század második felére jellemző genovai jegy van beütve. 40 A típus érdekessége, hogy orosz és lengyel területen ismert olyan változat, ahol a vere­teket préselték és ékkőberakást alkalmaztak. 4 1 Az általunk vizsgált két hegyestőr a 16. század második felében készült. Az 5. képen látható hüvelyen a fenti hegyestőrökön látható díszítőmotívum található, de itt valami­vel durvább kivitelben. A hüvely háromélű penge befogadására szolgált. Ez a tény, vala­mint a markolattüske számára kihagyott hely azt bizonyítja, hogy a 17. század első fele, esetleg közepe előtt nem készülhetett a darab. 4 2 Az előbbi körhöz sok tekintetben kapcsolható a 6. képen megörökített hegyestőr. Markolatgombja osztott körte alakot formáz, markolata középen kiszélesedik. Hárító­lemeze karéjos szélű, a ló felöli oldala egyenes. Markolata aláhajló nyitott szájú sár­kányfejekben végződik. A penge négyélű, a hüvely díszítése megegyezik a hegyestőr­rel. 4 3 Az anyaga aranyozott ezüst, a fegyver igazi mestermunka. A gyönyörűen cizellált felület alapdíszítése az apró tűponc. A medaillonok középpontjában rátett foglalatban egy nagyobb türkiz található. Ebből a nagyobb kőből indulnak ki a virágtövek, amelyek­nek a tetején stilizált gránátalma ül. A motívum központja egy kisebb türkiz, a két szé­len karéjos levélmotívum van. Az itt lévő gránátalma a 3. és 4. képen látható hegyestő­rök hárítólemezén is megtalálható, persze ott öntött formában. A darab díszítése, kidolgozása valamint lelőhelye alapján nem elképzelhetetlen, hogy egy 16. század má­sodik felében készült erős török hatást mutató, Erdélyben készült hegyestőrrel van dol­gunk. 4 4 A karéjos hárítólemezek megjelenése a 16. század második felére datálható. A század vége felé a hegyestőrökön is megtalálható az egyik oldalon aláhajló és a másikon a markolattal párhuzamosan futó keresztvas. 4 5 A grazi fegyvertár egyik hegyestőre több érdekességet mutat, pontosabban pallos-hegyestőr, vagy pallosforma hegyestőr, hiszen pengéje lapos és egyélű. A penge szélesssége 25 mm, hossza 1.055 mm, markolata a ko­rabeli szablya hű mása, azzal a különbséggel, hogy itt a keresztvas egyik vége lefelé, a másik fölfelé ágazik. 4 6 A leglényegesebb változásnak vagyunk a tanúi, ugyanis a hegyes­tőrök a 17. század első felétől kezdve egyre inkább a korabeli magyar szablya markola­tával készültek 4 7 Mielőtt a hegyestőrök a 17. századi történetére rátérnénk, szükséges összefoglalni az eddig elmondottakat. A 15. század végén feltűnő fegyver a 16. század első felére széles körben elterjedtté vált. Ekkor még klasszikus tőrpengével készültek (1. a. kép), de sokkal gyakoribbak a Bohrschwert pengéjéhez hasonló darabok. (1. b.; 2. és 6. kép) A század közepétől kezd­ve találkozunk itáliai eredetű pengével is. (3. kép) Ekkortól már a török-magyar párvia­dalokban is gyakran szerepelt a hegyestőr. 4 8 Egyre többször bukkan fel a fegyver főúri inventáriumokban és hagyatékokban is. Thúry György halálakor felvett leltárban példá­ul nem kevesebbet, mint hét darabot találunk. 4 9 1560-ban Szele Jakab kanizsai tiszttar­tó megemlíti, hogy magyarokat fogtak el, akik egyéb fegyverek mellett 9 hegyestőrt szándékoztak eladni egy eszéki török kereskedőnek. A pengéket főként délnémet terü­letekről, esetleg Észak-Itáliából hozták Pettauba, (ma Ptui, Szlovénia), ahonnan ma­gyar kereskedők szállították a hódoltsági területre azokat. 5 0 A törökök igen korán át­182

Next

/
Thumbnails
Contents