Folia historica 18

II. Forrásközlések - új szerzemények - Kovács S. Tibor: A hegyestőr (Egy speciális szúrófegyver története)

E speciális fegyver rokona Nyugat-Európában is megtalálható, de ott, mint majd látni fogjuk, más volt a fejlődés menete. Hazánkban a huszár a bal oldalán viselte a szablyát. A hegyestőr ha ide, vagy jobbra kerülne, zavarná a harcost a mozgásban. így ezt a fegyvert általában a ló jobb oldalán, a nyeregre kötötték fel. Mielőtt rátérnénk a téma bővebb kifejtésére, szükséges áttekinteni a hosszú pengéjű tőrök használatát Magyarországon. E tőr korai ábrázolását fedezhetjük fel a Képes Krónika egyik iniciáléjában Zách Felicián kezében. A krónika latinul bicellusnak, azaz hosszú kétélű tőrnek nevezi ezt a fegyvert. Egy igen hosszú pengéjű, de másfajta markolatú tőrt Zsigmond király oldalán örökít meg a korabeli tollrajz.

1

1 A másik nagyon fontos forrás a pesti kovácsok és fegyvercsiszárok céhlevele a 15. század közepéről. Itt a hosszú pengéjű, bőrrel vagy szaruval bevont markolatú tőrök neve szintén bicellus. A forrás a csiszolatlan kard magyar nevét is megadja: hyzwktwr.

1

2 I. Zsigmond 1435. évi dekrétumának 2. cikkelye a lovaskatona felszerelése között szintén megköveteli ezt a tőrféleséget.

1

3 Ezek után talán nem merész az a következtetés, hogy - Kalmár Jánossal ellentétben az 1434-ben meghalt Stibor vajd a sírkövén az elhunyt jobb oldalán felerősített fegyvert nem tartjuk hegyestőrnek. Valószínűleg egy speciális tőr ez a darab, melynek hüvelyén a kések számára kettős tokot készítettek.

1

4 Nyugat-Európában a 15. század második felében megjelent a klasszikus gótikus vért, melynek viselőjét csak a lemezpáncél hézagain keresztül lehetett leküzdeni. így nem meglepő, hogy a „Bohrschwert" (fúrókard) ekkor élte reneszánszát. Ez a fegyver merev, igen hosszú, gerincéllel ellátott pengével készült. Markolata a másfélkezes típusba sorolható. Keresztvasa fekvő „S" alakot formáz, de van egyenes és lehejló keresztvasú példány is. Sokféle markolatgombbal készítették őket, gyakoriak a spirálisan csavart körte formájú darabok.

1

5 A Bohrschwertet a lovas a bal oldalán övre kötve viselte, de néha használták ezeket a fegyvereket gyalogharcban is.

1

6 Figyelemre méltó a madridi Real Armeria-ban őrzött, Johann Friedrich száz választófejedelem „fúrókardja" a körte alakú markolatgombbal, egyenes keresztvassal és négyélű pengével.

1

7 Az uralkodónak a korabeli festményen megörökített fegyverzete teljesen megegyezik a Madridban őrzöttel. A képen a Bohrschwertet a fejedelem a bal oldalán viseli.

1® A szakirodalomban ma is tartja magát az a nézet, mely a hegyestőrt egyszerű nyugati átvételnek gondolja.

1

9 Jelen tanulmány szerzője viszont úgy véli, hogy a hegyestőrt a helyi, török elleni harcok igényei, tapasztalatai hívták életre. Ez a fegyver a sodronying átdöfésére szolgált, a nyereg jobb oldalára erősítve viselték, markolata pedig „egykezes" kivitelben készült. Mint látjuk, a hegyestőr és a Bohrschwert egyetlen közös vonása, hogy szúrásra való! A korabeli kardok markolatát használták fel - feltehetőleg takarékossági okokból - a hegyestőröknél. A két fegyver összehasonlításakor szembetűnő, hogy sok hegyestőr készült a fúrókardokhoz hasonlóan négyélű, középen gerincéllel ellátott pengével. Ennek legfontosabb oka, hogy a nagy kereslet kielégítését a helyi ipar nem tudta biztosítani, ezért főként délnémet műhelyekben készültek a hegyestőrök pengéi. Ezeket az ottani hagyományoknak megfelelő Bohrschwert formájú, de könnyebb pengéket azután tömegesen exportálták Magyarországra. Nem szabad elfelejteni, hogy van sima négyzet átmetszetű penge is. Ezt a változatot a korábban vázolt és igen széles körben használt tőrök pengéjének meghosszabbításából vezetjük le. Ez a ritkán előforduló típus képviseli a hegyestőr kialakulásának másik útját. A Bohrschwert még a 16. század első felében is előfordult. Ekkor már gyakran Panzerstecher néven említik a szerzők, a hegyestőr német neve szintén Panzerstecher. Ez is egyik fontos oka lehet annak, hogy a két fegyver közötti különbség annyira összemosódott. 178