Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Bencze Géza: Tisztviselők és munkások egy budapesti nagyüzemben az 1920 és 1944 közötti időszakban

Az itt közölt, átlagosnak tekintett bérek mellett azonban 1927-ben egy vasöntő szakmunkás órabére ezeknél jelentősen magasabb, 1,16 pengő, egy magkészítőé 97 fillér, a vasesztergályosoké 94, a lakatosoké 78, de pl. egy magkészítőnőé csak 45 fillér volt. A női munkások bére mindenkor jelentősen elmaradt az ugyanazt a munkát végző férfimunkásétól, s ezt még fokozta az a tény is, hogy már a különböző munkáskategóriák bérei között is komoly mértékű eltérések voltak.

6 A gépgyártásban a férfi és a női munkásbérek közötti különbség mértékét jelzi, hogy egy női munkás jobb esetben is csak mintegy 2/3-át kapta az azonos munkát végző férfimunkás keresetének.

7 A gyár munkástársadalmában - mint mindenütt másutt - külön réteget képviseltek a szakmunkások és a kisszámú - minden bizonnyal az előzőek soraiból kiemelkedett - előmunkás. A művezetőréteg részben az előmunkásokból, részben pedig a gyári műszaki tisztviselők közül került ki, mintegy köztesként a munkásság és a gyári vezetés között. A szaktudása révén megbecsült szakmunkásságra alapozódott a gyár termelése, a nagyszámú betanított segédmunkás és tanulatlan udvari napszámosok foglalkoztatása már inkább a vállalat kapacitáskihasználtságának fokától függött, s a legkisebb recesszió esetén e réteg kerülhetett először az utcára. Az Oetl-gyári munkások bérüket hetente kapták meg. Legnagyobb részük órabérben dolgozott, a teljesítmény- vagy darabbérben elsősorban az öntödei munkások, a gépformázók dolgoztak. A bérfizetés a hét utolsó munkanapján, szombaton történt. A gyárban a tanácshatalom alatt bevezetett nyolc órás napi munkaidőt - sok más gyárral ellentétben - megtartották a vizsgált időszakunkban, s így heti hat üzemnappal, a napi nyolc órás munkaidővel dolgozott a gyár, egy nappali műszakban. Éjjeli műszakot a termelési szükségletnek megfelelően csak 1927-ben kellett tartani 94 napon keresztül.

8 A napi nyolc órás munkaidőt félórás pihenőidő szakította meg. Egyes munkaterületeken azonban ennél hosszabb munkaidő is előfordult, mint pl. a gépformázóknál, akik reggel 6-kor kezdve gyakran még este 7 órakor is a munkahelyükön voltak, maguk végezve el a kisegítő munkákat, mivel erre külön napszámosokat nem alkalmazott a gyár.

9 A vasárnap munkaszüneti nap volt, hasonlóan az egyéb állami- és egyházi ünnepnapokhoz. Vasárnapi munkára rendeléssel korszakunkban nem találkozni, ünnepnapon is csak a már említett 1927-es esztendőben dolgoztak. A munkanapok száma a gyár munkával történt fokozódó ellátásával együtt növekedett, s míg 1923-ban csupán 276 napon dolgozott a gyár, addig 1926-tól kezdve már 300-at is meghaladta a munkanapok száma (1926: 302; 1927: 305; 1928: 304 nap). A gyár munkásainak zöme - különösen és hangsúlyozottan vonatkozik ez az öntöde dolgozóira - nehéz fizikai munkát végzett, poros és egészségtelen műhelyekben. A legelemibb szociális és egészségvédelmi létesítmények is hiányoztak a gyárból, a mosdók, az öltözők, a dolgozók étkeztetése ismeretlen fogalom volt; a hazulról hozott ebédet a gyár udvarán, vagy a műhelyekben a gépek mellett fogyasztották el pihenőidejükben. A munkások részére szabadság nem járt, esetenként engedélyezett távollétükre munkabért természetesen nem kaptak. A gyár munkássága a Pesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztárnál fizette járulékát, ami azonban annyira jelentéktelen volt, hogy a temetési segély mellett legfeljebb rövid kórházi ápolási segélyre jutott belőle. A gyár tulajdonosai maguk is tartottak fenn segélyalapítványt, s a még a cégalapító Oetl Antal és neje által egykoron létrehozott s többször felemelt összegű alap kamataiból néhány munkás kegydíján, az elhunyt munkások családtagjainak fizetett néhány pengős egyszeri segélyen kívül komolyabb segítségre nem telt.

1

0 A legjelentősebb ideológiai-eszmei tényezőt a szakszervezet befolyása jelentette, hiszen az újjászerveződése után is tagjainak politikai nevelését tartotta a fő feladatának. A szakszervezet volt a színtere, szinte egyetlen lehetőség a munkásság gazdasági és politikai küzdelmei számára. Annak köszönhetően, hogy az Oetl-gyárban viszonylag gyor148