Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Körmöczi Katalin: A magyar országgyűlés 1861-ben (Néhány adalék és emlék)
Az Októberi Diploma után a megyei önkormányzatok újraszerveződtek, a passzivitás évei után az élénk politikai közvélemény igényelte, követelte az országgyűlés összehívását, magyar minisztériumot 1848-as alapon, s megtagadta, de legalábbis országgyűlésiig megvitatni kívánta a törvényellenes adózásokat és a katonaállítást. A Pesti Napló, a tekintélyes politikai napilap is, október 20-a utáni többnapos hallgatást követően, Királyi Pál tollából megszólalt a diplomát illetően. 3 4 Kritizált, elveket rögzített, de a diplomában lehetőséget is látott 48-as alapon, a Pragmatica Sanctio említésével. Pedig az 1860-as rendezés ellentmondásai a magyar viszonyokat illetően lényegiek. A kormányzás a központi birodalmi minisztérium hatáskörében maradt, így a diploma alapján életrehívott magyar országgyűlés mindaddig önmagáért való csupán, míg nem áll az annak felelős kormány. Ugyanakkor a magyar országgyűlés nem egy a birodalom tartománygyűlései közül, sokkal inkább megfelel az örökös tartományok tartománygyűlései összességének, s az Októberi alaptörvény szerint Magyarország nem tartozik az osztrák államminiszter hatásköre alá, itt a kancellár és az országbíró képviseli az annak megfelelő hatalmat, amint 1848. előtt is. 3 5 Az Októberi Diploma mégis tartalmazott olyan szegmentumokat, amelyen el lehet indulni a kiegyezés felé, a Februári Patens viszont teljes egészében összeegyeztethetetlen a magyar alkotmányossággal. A februári helyzetet elemző Kemény Zsigmond újfent veszélyben lévőnek minősíti a magyar alkotmányt, de a Habsburg uralkodó által kiadott legfelsőbb iratot mintegy törvénytelennek is minősíti, következő kitételével: „Eddig a műveltség nélküli magyar is törvénynek csak azt tartotta, amit országgyűlés hozott és a király megerősített." 3 6 Az Októberi Diploma s az 1861-es országgyűlés ezt az 1849. óta fennálló, önmagába visszahajló ellentmondást az országgyűlés és király nélküli illegitim magyarországi helyzetet volt hivatva feloldani az ókonzervatív arisztokrácia és az uralkodó szándékai szerint. Leegyszerűsítve, valójában az Októberi Diplomában megfogalmazott konzervatív kiegyezést kellett volna szentesítenie az országgyűlésnek Ferenc József hitlevelének elfogadásával és megkoronázásával. De az októberben megfogalmazottakat elsodorták a Lajtán túli centralista, liberális érdekek, és Magyarországon sem bizonyultak elegendőnek sem közjogilag, sem a polgári jogok biztosítása terén már az országgyűlést előkészítő időben sem. Ennek ellenére, az októberi engedményeket kivívó férfiak - a császár szemében hitehagyók 1861. februárja után - lemorzsolódása dacára Ferenc József országgyűlésre szólító meghívó levele, Vay Miklós bárónak szóló, az országgyűlésen tanúsítandó kormánymagatartásról, és az Apponyi György grófhoz írott, az országgyűlés megnyitása tárgyában kifejtettek 3 7, azt rögzítik, hogy az uralkodó egyedüli és kizárólagos célja az Októberi Diploma, a Februári Pátens elfogadtatása ezzel Magyarországnak a birodalmi gyűlésen való képviseltetése, integrálása - és a magyar koronával való megkoronázása az 1861. áprilisában összeülő országgyűlésen. Miközben a viszonyokra jellemzően idézhetjük Vay Miklós báró kancellár egy „mérges konferenciából" jövet, április 4-én, dühtől reszkető kézzel írott, Apponyi György grófhoz szóló levelét: „Isten mentse hazámat és minden egyeseket, hogy a diaetának resultatuma kiegyezkedési úton ne legyen. Nincsen oly neme a kegyetlenségnek, zaklatásnak, bosszantásnak amire a mostani minisztérium kész ne lenne. Ily emberekről fogalma magyar embernek nem lehet. Tfedeumot énekelnének, vagy ha ürügyöt lelhetnének mától holnapra a diaetát eloszlathatni." 3 8 A tizenkét éves abszolutizmus, a passzív rezisztencia évei egy passzív, emlékező 48asságot érleltek ki a magyar politikai közvéleményben. Az országgyűlési képviselőválasztások, az országgyűlést előkészítő momentumok sora a köznemesi táboron belül is felszínre hozott karakteresen körülírható nézetkülönbségeket, azt közjogi radikálisokra, illetve mérsékelt közjogi liberálisokra osztva. 3 9 A különbséget a két csoportosulás között nagyjában, egészében a képviselőház Teleki László vezette határozatiak és a 128
