Folia historica 17

Aczél Eszter: Titkokról képekben. Szertartásokat bemutató metszetek a Magyar Nemzeti Múzeum szabadkőműves gyűjteményéből

zadi történetének egyik meghatározó eleme a francia ill. a német páholyokkal való kapcsolat volt. így nem meglepő, hogy a Magyarországra került valószínűleg a 19. század első felében készült metszetek a német változat példányai. A Magyar Nemzeti Múzeum szabadkőműves gyűjteménye a sorozat egészét, hét, különböző szertartásmozzanatot ábrázoló metszetet tudhat magáénak. Különös, összekötő - közvetítő, olykor értelmező láttató szereppel bírnak e képek, amikor a kutató számára lehetővé teszik későbbi, elszórtan felbukkanó, vagy csak személyeket, vagy csak szereplők nélküli élettelen páholybelsőket ábrázoló képek, s múzeumi gyűjteményekben őrzött rituális tárgyak közötti kapcsolat megragadását és feltárását. Bernigeroth metszeteivel minden részletében aprólékosan kidolgozott, magyarázó szöveggel ellátott 'képes könyvet és szótárt' tarthatunk kézben, bepillantást nyerve a szabadkőművesek rejtett világába. S hogy ne csupán nézhessük, de érthessük is a látottakat, segítségünkre lesz néhány, a szertartások rendjébe beavató múlt századi magyar szertartáskönyv, amely a 18. századi jelképek és ceremóniák rendszerét csekély változtatással a 20. századra is átörökítette.

3 A szabadkőművesek összejöveteleiket eleinte fogadókban, később a szervezet élén álló 'főmester' házának egy vagy több rejtett helyiségében tartották. A mozgalom kereteinek kiépülésével a 19. századtól kezdve a páholyok, majd az azokat összefogó nagypáholyok páholyházakat építtettek illetve tartottak fenn. A gyűlésekre, szertartásokra, avatásokra külön e célra berendezett helyiségekben került sor. A páholyba felvételre jelentkező 'keresőt' ajánlói vezetik be; először az ún. 'sötétkamrába' kerül, ahol a felvételre való előkészítése történik. Az elkészítőmester fordul hozzá: „Most pedig kérem önt uram, adjon át nekem minden értékes tárgyat, pénzt, ékszert, ami csak önnél van. Tfegye kalapjába s bízza rám. A szabadkőműveseknek ősi szokása ez, és azt jelenti, hogy előttünk nincs értéke a csillogásnak. Mi nem nézzük az embernek rangját vagy vagyoni állását, hanem csakis szellemi és erkölcsi értékét. Ne anyagi, hanem szellemi kincsekkel megrakodva lépjen ön körünkbe. Amidőn átadja értéktárgyait, tanulja meg, hogy azokat túlbecsülni nem szabad."

4 Az értéktárgyak átadása után levettetik kabátját, kigombolják, vagy leveszik ingjét, ballábára papucsot húznak és bal nadrágszárát feltűrik. Az előkészítőmester szavai szerint azért, „mert mi nem ismerünk társadalmi vagy osztálykülönbségeket. Mi minden embert egyenlőnek tartunk..."

5 E jelképes meztelenségben, szemét bekötve nyer bebocsátást a jelölt a 'műhelybe', ahol a páholy főmestere és tisztségviselői várják (1. kép). Szeme mindaddig fedve marad, amíg tagságát el nem nyeri, mivel előfordulhat, 44