Folia historica 17

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.

áruság gyanúsan nagy előzékenységet tanúsítva hitelbe adott 1000 kg Rex­és 1700 kg Diana lőport. Az utóbbiról hamarosan kiderült, hogy szinte használhatatlan. A Lőporegyedáruság azonban nem vette vissza azzal a megjegyzéssel, hogy a nemzetgazdaság számára fel nem használása nagy kárt okozna és más lőpor amúgy sem áll rendelkezésre. Hogy az eladásra kerülő használhatatlan lőszer miatt a gyár hitele mennyit romlott, az való­jában senkit sem érdekelt. A forgótőke hiánya a Vadásztöltény életében is meghatározó volt. „Sajnálatos tény ... - írták 1947. augusztus 30-án hogy vállalatunk a fo­rint árfolyamok miatt, dacára a jelentkezett érdeklődéseknek még nem tu­dott megrendeléshez jutni és hogy a forgótőke hiánya miatt nem tudta ka­pacitását kimerevítve a piacokat megszerezni." 1™ Ennek ismeretében természetesnek kell tartani, hogy 1947 szeptemberében - tehát már a há­roméves terv megindulása után - Nagytétényi üzemben 45, Fehérváron minden volt, kényszerből alkalmazott hadifoglyot, Magyaróváron 114 dol­gozót elküldtek. Magyaróváron 849 fő maradt, azaz 781 munkás és 68 szel­lemi kategóriába sorolható munkatárs, 112 1 A gyár november 28-án kelt jelentése látszólag fellendülést tükröz. Újabb exportmegrendelést nem tudtak ugyan szerezni, de az anyag- és eneigiaellátásban érzékelhető javulás mutatkozott. A fő gondot számukra is a műszaki vezetés gyengesége jelentette. Ennek tudható be, hogy a műszaki főmérnök mellé alkalmazták a Siemens Művek műhelyfőnökét, Hamburger Józsefet és a Danuvia veszprémi gyáregységének vezetőjét, Bruckner Gézát, Az új szakemberek úgy látták, hogy legfontosabb tenniva­ló a moson magyaróvári öntöde korszerűsítése, vagy - ha pontosabban aka­runk fogalmazni - az 1940-1942-es állapotok visszaállítása. Itt egykoron homok- és kokillaöntés is folyt, de 1947-ben, a helyiségek másirányú fel­használása miatt, már csak kisebb alkatrészek leöntésére szolgáló tömbön­tödével rendelkeztek. Munkagépeik egy részét még a háború alatt életve­szélyesnek minősítették. Ez adta az indítékot 1943-ban, hogy a Schoemann cégnél megrendeltek egy 1500 tonnás, univerzális cső- és rúdhúzóprést, de a katonai események alakulása leszállítását nem tette lehetővé. így a meg­lévő, rendkívül elhasznált berendezések korszerűsítése és fejlesztése szük­ségszerűen egybe kellett, hogy essék a gazdasági pangás időszakával. Elen­gedhetetlennek tűnt a vezetők számára a tömböntöde és a formaöntöde szátválasztása is, de ehhez a megfelelő művezető, öntőmunkások és segéd­munkások hiányoztak. 112 2 A mondottak ellenére 1947. II. felében kedvező élénkülés jelei mutatkoztak, de az anyag- és tőkehiány továbbra is megha­tározó maradt. A Vadásztölténynél a gyártási mutatók emelkedése a kérdésnek csak az egyik oldala. Jól mutatja ezt a légpuska termelése, amely 1947-ben 12­162

Next

/
Thumbnails
Contents