Folia historica 17
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.
szakmailag nélkülözhetetlennek tartották őket. Nem az ÜB, amely a listát összeállította, hanem éppen a tőkés vezetés hivatkozott arra, hogy a 23 fő közül 5 kommunista, 11 szociáldemokrata, 1 kisgazda és csak hat párton kívüli. A viszonyokra jellemző, hogy Iby Kálmán igazgató is kommunistának tartotta magát, s mint ilyen került fel a listára. 103 2 1946 decemberében az üzem kibontakozásának legnagyobb akadálya továbbra is a pénz- és anyaghiány volt. Jóvátételi fizetményt a gyár alig kapott. Jogosult volt ugyan a Magyar-Szovjet kereskedelmi társaság által megvett tolómércékre 60 000 forint előlegre, „... melyre azonban az ellátmányt a Pénzügyminisztérium folyósítja és így annak mikori beérkezése kétséges." 103 3 Nem nagy lelkesedéssel fogadta a vezetés, hogy az IKART benyújtotta igényét 12 esztergapadra és 30 autoklávra. Önmagában a megrendelés ugyan nem számottevő, de jellegzetes formájában és tartalmában egyaránt. A szállításra 3 hetet biztosítottak, amire a vállalat úgy reagált, hogy ilyen irreális terminusokért felelősséget nem vállal. A Jóvátételi Hivatal és a Minisztérium után az IKART-nál is eljártak, ahol azt a meglepő választ kapták, hogy „... kénytelenek voltak a rendelést így kiadni, hogy az oroszokkal szemben fedezzék magukat." 103 4 Az eljárással szemben Ullmann vezérigazgató tiltakozott és egyben észrevételezte, hogy ezen esztergák kijelölt ára csak 42 000 forint, míg a jugoszláv jóvátételre rendeltek egységára 46 500 forint. Ezért a Lampart a terminuson kívül az árat is visszautasította. A Jóvátételi Hivatal revíziót hajtott végre a gyárban a szállítások teljesítésének és az előkészületek ellenőrzésének céljából. A revizor kénytelen volt megállapítani, hogy a Lampart nincsen túlfinanszírozva, hanem ellenkezőleg, két millió követelése van. 1946 decemberében a nyugatra vitt fémuszály ügye még mindig nem tisztázódott. Az amerikai hatóság németnek, s mint ilyet hadizsákmánynak tekintette. Ez a géppark a gyárnak pillanatnyilag nem hiányzott, hiszen a meglévőt sem tudta kihasználni a már sokat emlegetett nyersanyag, s energiahiány miatt. Voltak ugyan elképzelések arra, hogy a kereskedők megelőlegezik a nyersanyag árát, ugyanis az új állami rendelkezések értelmében a Rimamurányi gyár csak készpénzért adhatott lemezárut, de az ötlet végül is megbukott azon, hogy a kereskedőtársaságoknak sem volt pénzük. A szénhiány pedig, ha lehet mondani, súlyosabbá vált azáltal, hogy az államosított bányákat egy új központi rendelet a vállalatok által szállított árukért kompenzáció fejében járó szén szállítása alól is felmentette. 103 5 A korábbiakban már utalás történt arra, hogy a jóvátételi szerződések egyrészt az életet jelentették, másrészt bizonytalanok voltak és a teljes csődhöz vezethettek. Eredetileg az IKART, azaz Iparművek Képviselete Államiérdekű Részvénytársaság szerződésének 13. pontja kimondta: „T.
