Folia historica 17

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.

likus prés 65 ООО és 35 ООО font értékben. A jóvátételi leszerelés nemcsak a gyárnak, de Magyarországnak is igen rossz „üzletnek" bizonyult. Példa­ként hozható fel a Gergely utcai fémhengermű gépsora, amelyet a szovjet fél 470 000 USA dollárral ismert el, míg a Tárcaközi bizottság 806 319 dol­lárra értékelt. 95 6 Ezt az összeget a magyar államnak térítenie kellett volna, de valójában még a tárgyalás fonalát sem igen akarták felvenni. A vállalat vezetősége egyre gyakrabban fordult az Iparügyi Miniszté­riumhoz a kőbányai üzem érdekében, de a leszerelést leállítani nem lehe­tett, annak ellenére, hogy a géppark kizárólagosan szovjet megrendelést elégített ki. A kapacitás szovjet részről való lekötése 1945 júniusában még nagy ráfizetést jelentett, mert a befolyó 50-60 000 pengő heti bevétel elle­nében a munkabérekre 180 000 pengőt kellett kifizetni. 95 7 A gépek leszerelése körül az alkudozás júliusban tovább folytató­dott, s a kilátástalan helyzetben már csak 48 nélkülözhetetlen gép vissza­tartását szorgalmazzák. Vállalják, hogy ezeket a gépeket 1947. december 31-ig jóvátételbe legyártják és leszállítják. A fennmaradó 16 gépre is sze­retnének haladékot kapni ugyancsak 1947 végéig. Kérik az Iparügyi Mi­nisztériumot, hogy a gépek elszállítása után a kárt a nem érintett hadiüze­mekkel ossza meg. 95 8 1945 nyarára a háborúból visszamaradt tartalékok egyre inkább fel­használódtak, a pénzügyi helyzet erősen romlott, s így a jóvátételi szállí­tások inkább súlyosbították, mint megoldották a halmozódó gondokat. Ilyen körülmények között természetes, hogy a háború alatt körültekintően kidolgozott békeprogramot a szétzilált tőkés vezetés és a hatalomból ma­gának egyre nagyobb jogokat követelő Üzemi Bizottságok kellő gyorsaság­gal megvalósítani nem tudták. Az átállást lassította a pénzhiány is. Az állam gyakorlatilag annyi pénzt szabadított fel, amelyből a béreket alig tudták kifizetni, nyersanyag vásárlására szinte gondolni sem lehetett. Májusban a gyár kapott ugyan 7 milliót, de ekkorra idehaza nem volt mit venni, a külföldi piacok kiépítéséhez pedig az eltelt idő kevésnek bizonyult. 95 9 1945 nyarán szervezettebbé kezdett válni az állami beavatkozás. Nagy Ferencet újjáépítési miniszternek nevezték ki, aki kidolgozta az ipar­nak nyújtandó segítség mértékét és alapvetően a hitelek rendjét. Az irány­elveket és javaslatokat már augusztusban beterjesztették az Országos Gazdasági Tknácsnak. Ennek nyomán került sor egy Hitelvéleményező Bizottság felállítására is. 1945 augusztusában az üzem 45 millió hitelt vett fel, de a növekvő nyersanyag- és szénhiány miatt a termelés csak lassan emelkedett. A vona­tok nem indulhattak, s ezért a magyarországi hadiszállítások koordinálója, Koszov vezérőrnagy a kitermelt szenet hat napon át a gyáraktól megvonta, 115

Next

/
Thumbnails
Contents