Folia historica 16
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VIII.
ződésben lefektetett feltételek mellett a Steyr Műveknek használatra átengedte. A vállalat vagyonának tekintélyes részét képezte négy uszályban kiszállított rakomány, amelynek legnagyobb hányadát szerszámgépek, fémfélgyártmányok, zománcedények és fürdőkádak tették ki. A dunai uszályok megrakása Péchy Thmás ügyvezető igazgató, kereskedelmi csúcsszakember gondolata volt, aki a Soroksári telep bombázása után a kőbányai részleg megsemmisítésétől tartva az ottlévő értékes készáru zománcedény, fürdőkád, tűzhely, üvegáru, fém - és félgyártmányok - elvontatását tervezte, remélve, hogy ezek a Duna valamely elhagyott szakaszán átvészelik a bombatámadást és a hadicselekmények megszűnte után az áru a gyári raktárba visszaszállítható lesz. A készárut nem kívánta az országban hagyni. Svájci cégekkel tárgyalt, hogy a befolyó és letétbe helyezett svájci frankból az újjáépítést a háború után el lehessen kezdeni. Célja érdekében egy dunai teheruszályt zománcedénnyel rakatott meg, egy másikba fém félgyártmányokat - túltermelésből adódó különböző profilok, csövek, rudak stb. tűzhelyeket, üvegárut rakatott. A harmadik uszályba fürdőkádak kerültek és azok a gépek „... amelyek leszerelését Fábry úr - a szélsőjobboldali szervek által a gyárra oktrojált ún. vezérigazgató - rendelte el." 92 2 Péchy útnak indíttatott még 4 vagonban 432 fürdőkádat Hans Riesen báseli cég részére, de ebből a szállítmányból két vagon eltűnt, kettő pedig - 216 káddal - erősen sérült állapotban érkezett meg. A berakodás az uszályokba a Duna-parton, az Országház előtt történt, de a német gazdasági kémszervezet felfedezte a ténykedést és az ún. „Wehrwirschaftsoffizier" a berakodásra került árut titokban jegyzékbe vette. Tudomásukra jutott, hogy a gyár a szállítmányt a zürichi Pfister & Co cégnek táviratilag felajánlotta. A németek sérelmezték, hogy az általuk eldugottnak minősített árut nem a „Reich"-nek kínálta a Fegyvergyár fel. Péchy félve, hogy a németek fenyegetésüket megtartva elkobozzák az árut a zománchajó tartalmát 750 000 pengőért eladta, ami 36%-kal magasabb volt, mint a belföldi maximált ár. Péchy a tranzakciót azzal is magyarázta, 1945. december 5-én!, hogy „... az ellenértéket nem akartam a gyár számlájára lefizetni, hanem az ellenállási mozgalom részére juttatni -, ami sajnos végeredményben nem történt meg." Valójában sohasem derült ki, hogy miért volt szüksége Péchynek ezeket a sorokat leírni. 1944. november 20-án végleg elhagyta az országot, s január 20-án Fábry Ferenc már megtiltott számára minden ténykedést. Péchy a vezérigazgató szavait visszautasította, mondván: „... csak az igazgatóság foszthat meg ügyvezetői jogaimtól és ezért nem veszem tudomásul kijelentését." 4 Svájcba utazott és kapcsolatai révén elérte, hogy az „A" uszályt, amely fémekkel, 172
