Folia historica 16

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VIII.

pet a gyár Mosonmagyaróváron a kiutalt Nyersselyemgyár helyett a Lenmagtár helyiségeit választotta, mert úgy tűnt, hogy a budapesti üzem teljes megsemmisülése esetén a gyártás újraindításához ez a telep alkalmasabb lesz. Valójában arról volt szó, hogy a vállalat vezetése is törekedett a kitelepített részlegek felállítására. Naivitásukat mutatja, hogy az építkezéshez Mosonmagyaróváron nagy mennyiségű tégla kiutalását kérték. December 12-én 200 000 darabra kaptak engedélyt, s az első 10 000 darabot Steuer Ágoston hegyeshalmi gőztéglagyárától azzal a feltétellel tudták átvenni, hogy cserébe maximált áron 50 q daraszenet adtak. 1945. február 16-án még nem zárult le az ügy, s ezért a Fegyvergyár sztornírozni kívánta az át nem vett tételeket. A téglagyár ez elől elzárkózott, követelését fenntartotta, de a hiányzó mennyiség leszállítására nem is gondolt.

905 1fermészetesen nem a szállítás elmaradása az egyetlen oka, hogy ezen a bázison a munka nem indulhatott meg. A mosonmagyaróvári telephely kijelölése döntötte el a már említett hajórakományok sorsát is, mert e bázist minden tekintetben alkalmasnak tartották berendezkedésre. Ténylegesen a legnagyobb szava a HM 17/B Osztályának volt, amely az Iparügyi Minisztériummal a kitelepítés ügyeit kezdettől fogva kézben tartotta és irányította. Az evakuálás vontatottsága miatt a HM külön megbízottja, Balassa őrnagy vette át a munkálatok ellenőrzését. A legnagyobb gond az ő számára is a losonci géppark átmentése volt, ugyanis a mintegy 15 vagon szerszámgépet, 3 vagon agyfát a németek Galánta állomásról egyenesen Németországba akarták szállítani. Később kiderült, hogy a Keletről érkező vagonok tartalmát függetlenül attól, hogy az mely ország tulajdonát képezte, különböző gyűjtőállomásokon német cégeknek osztották ki.

906 A gyár tiltakozott, mert nem tartotta megnyugtatónak azt a német magyarázatot, hogy Nyugat-Magyarország vasúti pályáinak tehermentesítése céljából egyszerűbb lesz a losonci szállítmányt Németországból védettebb utakon visszajuttatni Magyarországra. Ekkor még meg volt az esély a magyar álláspont keresztül vitelére. November közepe után azonban Németország hivatalosan is kézbe vette a magyarországi vasúti hálózat felügyeletét, s már nem lehetett megakadályozni, hogy a gyár tulajdonát képező 342 munkagépet, amely Budapestről érkezett Pápára, ne irányítsák Németországba. A német katonai szervek tevékenységéről december 30-án Bács főmérnök számolt be Fábry Ferencnek, aki azonnal felkereste Sopronban az Iparügyi Minisztert. Rövidesen kiderült, hogy tenni már semmit nem lehet, s azért, hogy a kezdeményezést ne engedjék át a németeknek, kijelölték gyűjtőállomásul Husen és Diegensdorf állomásokat. Fábry a tárgyalások alkalmával megismételte, „...hogy önálló gép- vagy puskagyár167