Folia historica 16

Sipos Enikő-Loeding, Dominique: Szentlelkes misemondó készlet Kassáról - Három toldozott miseruha

keretezéssel lezárva. A hímzés eredetileg mind a négy irányban folytatódott. A forgórózsás háttérben domborhímzés és aranyhímzés maradványai vannak. Igen valószínű, hogy a töredék egykor kereszt formájú volt. Szt János evangelista ívekkel tagolt oszlopos fülkében áll. Jobb kezében attribútuma a méreggel telt kehely. Egy Danzigból a Mária templomból származó, ma Nürnbergben őrzött miseruhán a miénkhez feltűnően hasonló János figura látható. A különbség annyi, hogy a danzigi példányon János elnéz a kehelytől, és a fülke architektúrája is más. Nem idomul a figurához, sőt a tartópillérek egyike befejezetlenül lóg, mert különben kettészelné az evangelista alakját. Az architektonikus keret kevésbé tagolt, a figura nehezen fér bele (12., 12./A kép). Utóbbi példányt Leonie von Wilckens 1400, Sigrid-Müller-Christensen 1410 körül készültnek tartja (5. kép). A mi darabunk keltezése ugyancsak bizonytalan, az azonban megállapítható, hogy kompozíciója arányosabb a másik példányénál.

6 A hasonlóság nem lehet véletlen. Ebben az időben már vannak rajzolt mintalapok, mintakönyvek. Ezekben az alakokat környezet nélkül ábrázolták, hogy a hímző a változó igények szerint használhassa fel őket. A hímzők másolják egymás mintáit. Ezt példázza az a peres ügy, ami Etienne le Biévre, a burgundi hercegek hímzőjével kapcsolatosan zajlott a XIV-XV. század fordulóján. Etienne mester két segédjét megvádolja, hogy egy vászonra készített triptychont, amit másolni adott oda nekik, azok elloptak. A vászon triptichon a hímzés előrajza volt, „portraiture", amit a mester Merész Fülöp burgundi herceg részére készített. Ebben az időben a hímző mesterségbeli felkészültségéhez az alakrajzolás is hozzátartozik. Az, hogy festő, vagy szobrász szolgáltassa a rajzot, csak a XV. század második felében kezdődik el bizonyíthatóan. Véleményünk szerint a két János-figura feltűnő hasonlóságának is ez lehet a magyarázata. A nürnbergi példány hímzője lemásolta a figurát, de vagy a már megkezdett munkához, vagy a megrendelő kívánságához, esetleg mindkettőhöz alkalmazkodva bizonyos részleteket megváltoztatott. Ezt látszik alátámasztani a befejezetlenül hagyott, a figura szempontjából igen alkalmatlan helyen lévő pillér,

8 valamint az a tény, hogy a két miseruhán a két Szt. János-figura kontúrvonalai fotóról átrajzolva tökéletesen fedik egymást. Antiochiai Szt. Margit. Kissé jobbra fordul, kezében tartott attribútumára, a sárkányra tekint. Méretét, színeit és hímzésmódját tekintve az előbbi figurával mutat rokonságot - talán ugyanannak a hímzőnek a munkája lehet - de mivel hátterük különbözik, így mégsem tekinthetjük összetartozó daraboknak, mint ahogyan korábban gondoltuk. Összetartozó hímzések esetén a hátterek struktúrája azonos. 9