Folia historica 15

Temesváry Ferenc: Mutató. Szendrei János: Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon című katalógusához

leges kapcsolatban jelentkező információk több oldalú megközelítésére is lehetőség nyílik. Az összeállítás hat egységéből az első a publikált tárgyak mutatója. A megnevezés mellett feltűnő oldalszám a címszó előfordulási helyét jelöli. Amennyiben egy oldalon több azonos jellegű tárgy leírása kezdődik, az oldalszám szükség szerint ismétlődik. A számok, illetve a kiegészítő számok írása mutatja meg, hogy az adott írásos anyaghoz tartozik-e ábra, s ha igen, melyik oldalon. Általánosságban igyekeztünk a tárgyak megnevezését a mutatóban megtartani, de néhány esetben el kellett térnünk, mert a katalógus összeállításakor nem ügyeltek mindig a következetes szóhasználatra. Gondolunk itt elsősorban a kard, szablya, a magyar hegyestőr és a nyugati tőrkard fogalmak keveredésére. A második rész a fegyveranyag tulajdonosainak jegyzéke. A nevek mellett feltüntetett első szám árulja el, hogy mennyi tárgyat adott be egy-egy kiállító, míg a második szám jelöli, hogy az átadott, kiállításra szánt anyagból Szendrei mennyit tudott közölni. Ritkán, de előfordul, hogy az első szám alacsonyabb a másodiknál, vagy ugyanazon tulajdonost különböző írásmóddal szerepeltetnek. Ezek az elírások a katalógus értékét valójában nem csökkentik. A harmadik fejezetben gyűjtöttük egybe a személyekhez fűződő műtárgyakat. Ezeknek száma kevés. Jól példázza a mondottakat Esterházy Pál, aki 906 tárgyat állított ki gyűjteményéből, de ebből a hatalmas együttesből a család egyes tagjaihoz csak néhány darab kapcsolódik konkréten. Sajnos csak néhány oldalt tesz ki a fegyverművesek jegyzéke. Ezekre többnyire a lőfegyverek feliratai adnak utalást. Ezt követően a régészeti lelőhelyekre való kitekintést az egyre jobban felgyorsuló topográfiai munkálatok teszik indokolttá. A munkát a kiállított gyűjtemények és tárgyak helymutatója zárja. Az elmúlt száz év, a két világháború elegendő volt arra, hogy a gyűjtemények nagy része szétessék, a műtárgyak hosszabb-rövidebb időre, vagy örökre eltűnjenek, s így a „... Hajdani Magyar, és Erdélyi drága kies Fegyvereknek..." lelkesen buzdító példája csak Szendrei János és munkatársainak alkotásán keresztül közelíthető meg. 138