Folia historica 14

Körmöczi Katalin: Lakáspolitikai törekvések a fővárosban a két világháború között

vetelményekhez kötötték. Az első világháború előtt a hatósági beavatkozásokat csak szükséghelyzetekre korlátozták, a későbbekben ezt kiterjesztették; új állami lakbérrendezést vezettek be, s egy állami építési hivatal rendelkezett az anyagi eszközök elosztása felett. Az alacsony, szétszórt családiházas építkezést támogatták. Kiváló építészek működtek közre, még a szükséglakások tervezésében is, amelyek Stokholmban maximum 15 lakásos faházak voltak, gázzal, vízzel, csatornával és villannyal ellátva. Jellemző volt rájuk, hogy a korlátozott mértékben rendelkezésre álló eszközök nem eredményeztek gyenge formai és minőségi kiképzést. Malmö Kirseberg kerületében is kitűnő építészek terveztek szükséglakásokat. A közhasznú lakásépítkezés legelterjedtebb formája a szövetkezeti rendszer volt. Az 1920-tól majd 1932-től kormányon levő szociáldemokrata kormány és a haladó, tehetséges építészek további eredményeket mutathatnak fel; Walter Gropius és Ernst May vezette német funkcionalizmus, - amely hazájában nem bizonyult hosszúéletűnek —, Svédország építészetét forradalmasította. Az új irányzat az 1930-ban megrendezett Stokholmi Kiállítás

2

5 után tört át, és hozta létre a funkcionalizmus svéd variánsát, s ebben az új lakástípust. A svéd funkcionalisták 1931-es „Acceptera" (Fogadd el) c. kiáltványa politikai állásfoglalás is egyben, a lakásnyomor felszámolására a várostervezés rendszerének teljes megváltoztatását javasolja. Foglalkozik a lakáshoz való joggal és a lakásdrágasággal is: „...s lakás a legfontosabb közszükségleti cikkünk, amely mindig túlságosan drága. A lakosság nagy többsége még mindig nem tudja megfelelő árakon kielégíteni a helyre, a szobák számára és komfortra vonatkozó jogos igényét. Csupán gyengébb, elavult vagy túlzsúfolt lakások között választhat, amelyek higiéniai és különösen erkölcsi veszélyeket rejtenek magukban". A funkcionalisták racionalizmusa, szociális szándéka és az ipari módszerekbe vetett hite találkozott a szociáldemokrata kormányprogrammal, amelyben a lakáskérdés különleges elsőbbséget kapott. Kérésére egy szakértői bizottság kidolgozta a szociális lakásépítés irányvonalát. Intézkedések is születtek a sokgyermekesek számára építendő házak finanszírozására és minőségi követelményei szabályozására, nyugdíjas otthonok támogatására, a hatékonyabb lakásellenőrzésre. A háború kitörése miatt a közpénzből történő lakásépítkezés kiszélesítésére ekkor nem kerülhetett sor, de a 40-es években eredményesen folytatódott a program. Svédországban tehát megtalálta egymáshoz az utat a szociálpolitika, lakáspolitika és egy modern, egészséges és 73