Folia historica 14

Korek József: Búcsúbeszéd Zsuffa Tibor (1911-1985) sírjánál

Nemcsak gyűjtöttél, múzeumvezetőt írtál, hanem egy egész országnak idelátogató külföldieknek is meg akartad mutatni, hogy hazánk nagy fiát milyen tisztelet övezi. A kezdeti két szobából hattermes kiállítás készült egyre gazdagabb anyaggal, s az első év 650 látogatója után 1980—85 között, szervezőmunkád nyomán, átlagosan húszezerre nőtt a látogatók száma, akik gazdag élménnyel, bővült tudással távoztak a múzeumból. Szelid, kissé visszahúzódó, de kitartó természeteddel ösztönözted a Magyar Nemzeti Múzeumot, hogy a kiállítások mindig tartalmasabbak, tárgyi anyagban gazdagabbak legyenek, és az épület külső megjelenésében is méltó legyen Kossuth nevéhez. A ház előtti virágággyal a falu díszévé tetted a házat, tanítványaid, illetőleg az általános iskola növendékeinek állandó ápolásával. Ők hozták rendbe az udvart, hogy ott lehessen megrendezni az ünnepélyeket március 15-én, a Kossuth születése napján. Munkás életed lezárult, de maradandóan áll életműved, a monoki Kossuth-ház. Abban olvasható Kossuth életművének mottója: „Azt akarom, ha minden elveszne is Magyarországon, legalább az ne vesszen el, hogy a nép nyakát a robot ne nyomja." Rákóczi, Kossuth, a Tanácsköztársaság hőseinek küzdelmeire 1945 tett pontot, a kizsákmányolás megszűntetésével és egy új Magyarország elindításával. Ehhez adtad tehetségedet, szívós akaraton alapuló munkádat, kialakítója lettél a monoki Kossuth-kultusznak, mert tudtad, hogy a múlt ismerete híd a jövő felé. A Magyar Nemzeti Múzeum tisztelettel adózik példamutató munkásságod előtt, köszönjük azt, és úgy fog megmaradni a neved, hogy a Kossuth-ház korai története egybeforrt Zsuffa Tibor nevével. Nyugodjál békében! 1986. január 28. 210