Folia historica 14
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VII.
vétele, de az érintettek a felszólításra nem is válaszoltak. Dammang András, a gyár vezérigazgatója úgy vélte, hogy a lőszerprogramhoz nagyobb területre van szükség, ezért inkább a Fővárosi Tanáccsal javasolt egyezkedést a Gubacsi út túloldalán fekvő telek megszerzése tárgyában. 79 4 A Fegyvergyár életében állandóan visszatérő problémakéntjelentkezett a géppuska, illetve a géppuskaalkatrészek gyártása. Ezek közé tartozott a töltényheveder is. Még 1941 márciusában és áprilisában a gyár az 1907/12/31 M. géppuskához tartozó fémheveder szerkesztésére kapott megbízást. November 20-án a kísérletek befejeződtek. 1942 júniusában csapatpróba alá vették a kísérleti darabokat és ennek eredménye birtokában október 9-én a gyár benyújtotta árajánlatát 40 000 darabra. November 17-én a hadügy csak 10 000 darabot rendelt meg, mert a 34 P/darab árat magasnak tartotta. Az üzlet megtartása érdekében a Fegyvergyár mérsékelte az árat és havi 2500 darab előállítását vállalta, de a termelési költségek csökkentése érdekében tovább folytatták a kísérleteket. Elfogadtatását elősegítette a nyersanyaghiány, ami miatt a gyár által javasolt új anyag felhasználásához a felsőbb katonai szervek hozzájárultak. Egy csaknem húsz nappal későbbi átiratból viszont kiderül, hogy az üzem az eredetileg vállalt 10 000 darabos vasheveder megrendelést sem teljesítette és kénytelen volt hosszabbítást kérni. Schmoll Endre vezérőrnagy viszont kijelentette: „... meghosszabbítást nem áll módomban adni, mert a kivizsgálás eredménye alapján megállapítottam, hogy a szállítási késedelem főként a Cím magatartása miatt állt elő, mert a HTI által előírt anyag sürgős megrendelése helyett más, saját maga által kikísérletezett anyag felhasználását szorgalmazta, s közben az idő elmúlt. A jövőben hasonló eljárástól tartózkodjék, mert az ilyen eset, mivel felkészültségünket is érinti - súlyosabb következményeket is maga után vonhat." 7 9 5 Az egységes géppuska ügyében 1943. június 4-ére hívtak egybe értekezletet. A pillanatnyi elképzelések szerint a Fegyvergyár és a Danuvia kapta meg a gyártás jogát. Az elvárás havonként 1000—1000 darab volt, de a konkrét adottságok miatt havi 500-500 darabban állapodtak meg. A kapacitást elsősorban befolyásolta a 42 M. géppuskához tartozó, viszonylag nagyszámú, fegyverenként 8 darab csőszükséglet. Ez az említett 500 géppuska esetében 4000 csövet jelentett, amelynek biztosítását csak a puskakapacitás terhére látták elérhetőnek. A gyártásban három ütemet kívántak elfogadtatni. Az első ütemben minden sajtolt alkatrészt még Németország szállít. A második ütem jellegzetessége, hogy már magyar sajtoló szerszámokkal, de még eredeti német anyagból dolgoznak. A harmadik ütemben térnének rá a teljes hazai gyártásra, amelynek időpontját 1945 júniusára tették. 79 6 181
