Folia historica 14
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VII.
zálás indokoltnak mondható. A megnövekedett gyártási feladatok szükségszerűen vezettek a szerszámműhely 200 000 pengős igényének kielégítéséhez. Ezek a beruházások már a korábbi években felmerültek, de az ismert beszerzési nehézségek miatt csak 1942-ben valósulhattak meg. Bizonyos átmeneti megoldásnak számított, hogy a gyárban előállított gépek nagyrészt nem kerültek ki a forgalomba, hanem saját bővítésül szolgáltak. A gyár forgalmának alakulása 1942-ben pengőben Hadimegrendelések nettó forgalma 30 324 248 48 Ebből alvállalkozók forgalmaztak 3 032 000 00 Alvállalkozók nélküli saját forgalom 27 292 248 48 Exportforgalom 6 005 000 00 Polgári forgalom 13 726 162 00 összesített saját forgalom 47 023 410 62 Hadi és polgári teljes forgalom 50 055 410 00 A hadiforgalom %-os megoszlása 72% A polgári forgalom %-os megoszlása 28%, ami az üzem hadigazdálkodásra való átállítását jól mutatja. 76 3 A polgári forgalomból a petróleumlámpa-és csillárforgalom 1 751 000 pengőt tett ki, ami az előző évnek lényegében megfelelt. A vasöntvények forgalmát az Anyaggazdálkodási Hivatal nyersanyagkiutalása határozta meg, s így a termelés ezen a vonalon tovább csökkent. A gázmérő, autogejzír, szeszmérő, vízórák gyártása — ami az 538 000 pengőértékével meghaladta ugyan a korábbi évek termelését -, bár az összforgalomhoz viszonyítva csekély volt, mégis erőltették, mert a béketermelésre való áttérés szempontjából fontosnak tartották. A zománcedénygyártás az előző évi gyártási érték keretében mozgott. A forgalomérték az 1941-ben kimutatott 2,3 millióval szemben elérte a 3 000 000 pengőt, de ez nem a termelés növekedését,hanem az árak emelkedését tükrözi. 76 4 Ugyancsak az áremelkedésekkel magyarázható a polgári fegyverek forgalmában kimutatott pengőérték, amely az előző évi egy millióról 169
