Folia historica 13

Németh Annamária-Németh Gábor: Az érsekújvári mészáros céh emlékei a Magyar Nemzeti Múzeumban

meg tartassák alazatos hivsiggel es engedelmességgel, a mi hatalmasagunkat kértek az mely Articulusok illyen keppen vannak." — írja a sokszor nehézkesen sikerült fordítás. A megnevezett 12 mester közül egy kivételével még mesterségnév szerepel a keresztnév mellett, jellemző példát adva a vezetéknevek korabeli kialakultsági fokára illetve a mesterségnév és a ténylegesen űzött foglalkozás kapcsolatára.

2 0 A céhlevél a korban szokásos módon a mesterré válás feltételeit, a céh bíráskodási jogkörét, a konkurencia kizárását taglalja, részletekbe menően szabályozza a legény-, inastartás feltételeit, a mesterré válás módját, valamint erős erkölcsi és valiasi befolyás biztosítására törekszik. A céhbe felvételét kérő legénynek származását és korábbi tanulmányait írásban kellett bizonyítania. A céhnek lefizetett taxa, 2 arany, 3 „szüvetnekek" 1 font viasz és az öreg mesterek megvendégelése, valamint a céh könyvébe való beírás után válhatott a többi mester egyenrangú társává. Nem lehetett mester az, aki szabályosan „be nem adta" magát a céhbe, vagy nem töltötte ki inaséveit. Kirekesztés fenyegette azt, aki nem házasodott meg, még ha „Nemes és Szabados helyben, a'vagy Kastilbanis szolgálna". A céh tartozott a távozni készülő mestert illendően elbocsátani (I, VII, XII. artikulus). A céh fontos ügyeit, az „igazgatásra hasznos és szőkséges dolgok"-at egyházi ünnepekhez kapcsolódóan, a céhgyűléseken intézték (II. artikulus). A társulás élére egyező akaratból két olyan céhmestert választottak, akik a céh szokásaiban és „törvényeiben" jártosak voltak (IV. artikulus). A céhszokások megfelelő ismeretét és betartását alapvető fontosságúnak tartották, az ellene vétőket a legszigorúbban büntették. Sőt, hangsúlyozták, hogy azokban a helységekben, ahol beveszik a céh rendtartását, az ellene vétőket sem világi, sem egyházi magisztrátus nem védelmezheti meg (II, IV, XLV. artikulus). Részletesen körülírták a céh bíráskodási jogkörét. A céhtagok elsődleges bírói fóruma az évente választott két céhmester volt. Minden, a céh fennhatósága alá tartozó személy első fokon tőlük várta bajai orvoslását. A bíráskodás alapját a céh nemzedékek során kialakult és rögződött szokása és a privilégiumlevélben foglaltak képezték. Nagyobb ügyekben a fellebbezés fóruma a helyi magisztrátus volt, de bizonyos súlyos vétkeket (marhalopás) a céh köteles volt a bírónak azonnal jelenti (IV, VI, XI, XVIII, XXVII, XXVIII, XXIX. artikulus). A céh monopolhelyzetének biztosítását és a céhen kívüliek versenyének kizárását artikulusok sorozata írta körül. Igyekeztek elérni, hogy a társulás hatásköre alá eső területen húst csak a céh tagjai mérhessenek, azokban a településekben, ahol nem működött mészáros, bárki csak kizárólag a céh en55